Ismerettségünk lassan 6-7 évre nyúlik vissza, amikoris egyszer bent, a munkahelyemen a MME "anyja", Zimre Kriszti pestós tésztát hozott magának ebédre. A konyhában kávéztam, és csorogni kezdett a nyálam az ínycsiklandó illatok után, ami Kriszti dobozából áradt.
- Húúú, mit eszel? - kérdeztem, noha nem vagyok egy tolakodó alkat, és nem szoktam mások tányérját szondázni.
- Pestos tésztát - hangzott a válasz, és mintha egy kis meglepetést hallottam volna ki belőle.
- Pesto?
- Pesto.
Úgy tűnt, számára ez a szó olyan, mint nekem a kifli vagy a túrórudi, ám számomra totálisan ismeretlen volt.
- De mi az a pesto? - értetlenkedtem.
- Ez a zöld massza, amit látsz. Bazsalikom, fokhagyma, parmezán, fenyőmag, olívaolaj, só... sorolta máris a hozzávalókat, és mielőtt bármit is szólhattam volna, a kezembe nyomott egy tányért, rajta egy kupac illatos tésztával.
Tényleg nem azért kérdeztem ám, hogy lelejmoljam az ebédjét, de ő amúgy is ilyen jószívű alkat, hát nem firtattam tovább a pesto mibenlétét, hanem benyeldekeltem, mint valami éhező pingvin a sarkvidéken.
És a szikra kipattant közöttünk: örök "szerelem" szövődött köztem és a pesto között!
- Ez valami mennyei! - kiabáltam ki teli szájjal a konyhaajtón - hol vetted?
- Én csináltam - hangzott a szerény válasz, és rájöttem, hogy zsenge konyhai tapasztalataimmal (akkoriban kezdtem el írni a Morzsálót) nagyon sokat kell még tanulnom.
A pesto-kóstolás élménye azonban olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy még aznap betörtettem az első utamba kerülő nagy áruházba, és az olívaolajos soron megtaláltam a varázs-üvegeket, többféle ízben, színben, árban és márkában. A zöldekkel kezdtem, vettem rögtön 3 üveggel, és a vadászok valódi diadalával cipeltem haza a zsákmányomat. Otthon aztán azonnal nekiálltam tésztát főzni, és megterítettem a konyhában. A tészta percek alatt elkészült, én pedig gyorsan leszűrtem, összekevertem a pestoval, és egy gyönyörű, olívabogyókat és paradicsomokat ábrázoló olasz kerámiatálban tálaltam, friss bazsalikomlevelekkel díszítve az immáron saját, illatos tésztámat.
- Vacsoraaaa! - ordítottam be a szobába, és izgatottan vártam, hogy mindenki kiszéledjen, és leüljön az asztal mellé.
- Micsoda finom illatok! - hallottam magam mögött Ká hangját, aki mosolyogva ült le az aszalhoz.
- Nocsak, micsoda zöld tészta - mondta apa, és felvont szemöldökkel méregette a tálat.
- Milyen hús lesz hozzá? - kérdezte anya, aki nem kifejezetten vega alkat, és ha tésztát főz, mindig valamiféle szószos hússal, sajttal, és dúsításképpen időnként zöldségekkel tálalja.
- Semmilyen - vontam meg a vállam - ezt így kell enni, kész van.
- Spenótos tészta? - kérdezte Ká.
- Nem, ez valami fokhagymás lesz - találgatott apa.
- Egyik sem nyert - nyújtottam feléjük a szedő csipeszt.
- Hát akkor? - néztek rám egyszerre.
- Pestos tészta! - vágtam rá magabiztosan, mire kábé olyan arccal néztek rám, mint nem sokkal korábban én bámulhattam Krisztire...
Aztán mindenki szedett, evett, és senki sem kérdezte többé, hogy hol a hús, meg a sajt, meg a zöldség. Abban maradtunk, hogy a pesto valami szuper jó dolog, és nem kell mindig túrós csuszát enni, meg bolognait és carbonarát - és szép lassan mindannyian rászoktunk a pestora.
Aztán 2008-ban megszületett Dorka lányom, és alig vártam, hogy eljöjjön a tészta-evés ideje. Először spenótos metélteket adtam neki, amikor már lehetett, amire úgy "rákattant", hogy idővel félni kezdtem, hogy a gyerek a továbbiakban semmire sem lesz kíváncsi, csak a spenótos tésztára. Majd amikor már biztonsággal ehetett bármit, egyszer csak elé tettem egy tányér pici pestos kagylótésztát.
Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy soha, ilyen lelkesedéssel semmit nem evett még - talán babakorában a sárgabarackot.
- Kéjek még, anya! - mutatott a tálra, amikor befejezte, és tudtam, újabb rajongót szereztem eme olasz finomságnak.
Azóta sok-sok hónap telt el, hiszen Dorka a nyáron 4 éves lesz, és annak ellenére, hogy meglehetősen változatosan sütök-főzök, a pestos tészta a kicsi kedvenc ételeinek első helyén áll...
Azóta akit tudtam, "megfertőztem" a pesto szeretetével, és sok anyuka köszönte már meg, hogy elmeséltem kalandjainkat a zöld, illatos masszával, hiszen az ő gyerekeik az enyémhez hasonlóan azonnal szerelembe estek a finom tésztával, sőt, aztán a pestos pizzával, pestos pirítóssal és pestos burgonyalevessel.
Nos, kedvet kaptatok ti is hozzá? :-)
Elmondom még, hogy miért szeretem annyira.
- Amikor régebben a MME 90 napos diétáját csináltam, a szénhidrát-napokon mindig pestos tésztát ettem, ezek voltak a kedvenc napjaim.
- Amikor nincs kedvem/időm/ energiám főzni, pár perc alatt összedobok egy adagot belőle, és mivel mindenki nagyon szereti, nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy nem borsos tokánnyal és dobos tortával etettem meg a szeretteimet.
- Aztán azért, mert ez egy nagyon egészséges étel, amit mindenki szeret.
- Minden boltban kapni lehet, az árak azonban nagyon eltérőek (de ha ügyesek vagyunk, nagyon olcsón is kaphatunk).
- Végül azért, mert bármilyen évszakban elkészíthető, könnyű, gyors, és ezerféleképpen használható (süthetünk vele kenyeret, péksüteményeket, ízesíthetünk vele főtt tésztákat, burgonyát, leveseket, pizzákat, sőt, húsokra is kenhetjük akár).
Most pedig a teljesség igénye nélkül jöjjön néhány pesto recept! Az elkészítést nem írom le, mert mindenütt ugyanaz: le kell turmixolni a hozzávalókat, és azonnal fogyasztani. :-)
Pesto alaprecept I.
Hozzávalók: 100 g parmezán sajt, 50 g fenyőmag, 1 gerezd fokhagyma, egy nagyon nagy csokor friss bazsalikom, só, bors, olívaolaj (ezt látni fogjuk, mennyit vesz fel).
Pesto alaprecept II.
Hozzávalók: 2 teáskanál felaprított dió vagy fenyőmag, 2 gerezd fokhagyma áttörve, 3 evőkanál extra szűz olívaolaj, 4 csésze friss bazsalikomlevél, fél csésze friss parmezán sajt, 1/4 teáskanál tengeri só
Pesto alaprecept III.
Hozzávalók: 2 csésze friss bazsalikomlevél, fél csésze friss parmezán, fél csésze extra szűz olíva olaj, 1/3 csésze fenyőmag, 3 közepes gerezd fokhagyma, tengeri só, őrölt bors ízlés szerint
Mint látható, a pesto recepteknek se szeri, se száma, és mindenki a saját verziójára esküszik. Érdemes kipróbálni, és többféle ízzel és aránnyal kísérletezni. Ilyen finom hozzávalókból ugyanis csakis valami nagyon finom dolog sülhet ki... szívből ajánlom mindenkinek, aki kedveli a tésztákat, illetve kezdő szakácsoknak, időhiányos anyukáknak, egyre nagyobb hasú kismamáknak, akik valami gyorsan elkészíthető finomságot szeretnének a családjuk elé tenni az asztalra. :-)
Újhagymás-pestos tésztasaláta >>>
.jpg)
.jpg)
