... hiszen ilyenkor végre felvehetjük a gumicsizmánkat, kinyithatjuk a pöttyös esernyőnket, felvehetjük a mókás esőkabátunkat, és énekelhetünk odakint az esőben. :-))) De legalábbis sétálhatunk a szemerkélő esőben, és gumicsizmában egész nyugodtan beletaposhatunk minden nagy pocsolyába.
Annakidején engem is engedtek a szüleim pocsolyákban randalírozni, így ezt a "családi hagyományt" jó szívvel adom tovább a gyerekemnek. A férjemet ennél szigorúbban nevelték, neki kiskorában nem volt szabad összevizeznie magát, így most, amikor sétálni megyünk, ő is bepótolhatja a "lemaradást". - Hozzáteszem, be is pótolja...:DDD
Most, hogy nem tudunk olyan sokat a szabadban lenni, Dorkával kreatív foglalkozásokat tartunk. Magunknak. Festünk, gyöngyöt fűzünk, rajzolunk, ragasztunk. Ezen a héten például toll-virágokat készítettünk a nagyszülőknek.
Ezt azért mesélem el, mert nagyon egyszerű ilyen képeket készíteni, és ahogy láttam (mert ma adtuk oda a nagymamáknak és a nagypapának), rém nagy örömet lehet velük másoknak okozni. Szóval, szükségünk van egy zacskó színes tollra, néhány színes kartonlapra, egy zacskó színes szőrpamacsra, és egy filctollra.
Így készülnek a tollvirágok: A karton közepére nyomjunk egy pöttynyi ragasztót, és nyomjunk bele egy színes szőrpamacsot - ez lesz a bibe. Utána ragasztóval jó vastagon nyomjunk a papírra, a "virágbibe" köré szirmokat, majd ebbe ragasszunk jó sűrűn különféle színű tollakat úgy, hogy a toll szára a bibe felé legyen, és a tollak szépen felfelé kunkorodjanak. 1-2-3 nagy tollvirág fér egy kartonlapra, és ahogy láttam, vagy zöld-sárga, vagy piros-rózsaszín tollcsomagot árulnak, amelyek hasonló árnyalatú, tehát, zöld-sárga, vagy rózsaszín-piros kartonon mutatnak a legjobban. A bibéhez nem fontos szőrpamacsot vennünk, kiválthatjuk összegyúrt fehér vattalabdával is.
Nagyon mutatósak lettek a virágok, és mindenki nagyon örült az ajándék képeknek. (Ká-nak egy sárga, tollas csirkét ragasztottunk, nagyon mókás lett - már ki is tettük a hűtőre, néhány mágnes kíséretében.) Egyébként ezekből a tollakból száz féle dolgot lehet készíteni, érdemes kísérletezni velük!
A hét végére egy "régi" levest főztem újra meg: a betyárlevest. Még a Morzsáló hajnalán, 2005. novemberében próbáltam ki ezt a levest, és bár akkor sikert arattam vele, azóta egyszer sem került újra terítékre ez a gazdag, igazi őszi zöldbableves.
Ma, amikor a szüleim megjöttek, és apa meglátta a tűzhelyen a nagy levesesfazekat, azt kérdezte:
- Kinek főzöl te ilyen sok levest???
- Apa, ez egy ilyen recept... mondtam, és belenéztem a fazékba. Tényleg túl sok lesz???
Szerényen, zárójelben jegyezném meg, hogy mindössze 2 merőkanálnyi maradt a betyárlevesemből... apa vissza is vonta a milyensoklevestfőzölédesfiamos szövegét. :DDD
A levest egyébként hivatalosan tarhonyával kellene dúsítani, nem orsótésztával. Aki autentikus receptre vágyik, maradjon a tarhonyánál! :-)
(Nálunk nem szereti senki a tarhonyát, ezért cseréltem le.)
Nem készítettem második fogást, mert ez egy elég kiadós leves, igaziból egytálételnek is nevezhetnénk. Meglehetősen zsíros a szalonna miatt, ezért érdemes kenyérrel tálalni. Én házi kenyeret sütöttem hozzá, de nincs hozzá különösebb receptem, mert a boltban olyan lisztet vettem, amire az volt írva, hogy "Ciabatta lisztkeverék" (remélem, jól írtam), és mindössze 320 ml vizet és 1 teáskanál vizet kellett hozzá kevernem a liszthez, majd bedagasztani, keleszteni és megsütni. Isteni lett!
A szilvás lepényem története kalandos. Történt ugyanis, hogy szépen kikevertem a tésztát, tepsibe simítottam, megraktam szilvával, rászórtam a fahéjat és a porcukrot, majd amikor indítottam volna a sütőt, az meg sem nyekkent. Tekertem jobbra, tekertem balra a gombokat, de semmi. Megmakkant a sütő. Először azt hittem, talán rajta van a gyerekzár, vagy elállítódott valami, de nem. A sütő egyszerűen szabadságra ment, és nem volt hajlandó a kezem alá dolgozni. :-)
Tanácstalanul nézegettem a pitémet, és azon morfondíroztam, hogy most mit csináljak vele? Aztán a férjem fejéből kipattant az isteni szikra: Erika! A szomszédaink, Erika és Laci eszméletlen jó fejek. Erika embertelen finom dolgokat süt. Ma is gyakran megesik, hogy amikor épp nem főzök semmit, és épp nagybevásárlás előtt állunk (azaz üres a hűtő), Erikáék ablaka előtt laposkúszásban kell eljönnünk, nehogy rájuk törjük az ajtót, és elraboljuk a konyhájukból kiszivárgó mennyei illatok forrásait... még Dorka is mindig hangosan mondja az ablakuk alatt: "jó illat van ott". :-)))
Szóval áttrappoltam, és elhebegtem Erikának, hogy mi van a sütővel, mire ő csak trillázva felkacagott (hihetetlen jó kedve lesz az embernek attól, ahogy nevetni tud), és simán belökte a sütőjébe a piténket...
... aztán nem sokkal később egy csini sütőkesztyűvel a kezén, bekopogott hozzánk, hogy kész a süti. :-))
Ja, a recept. :-))) Ne kérdezzétek, miért írták dl-ben a cukrot és a lisztet, én is megküzdöttem vele. A konyhai tejes-vizes mérőedényemben mértem le mindent, és végül sikerült.
Szilvás lepény
Hozzávalók: 2 tojás, 4 dl tejföl, 2,5 dl cukor, 5 dl liszt, 1 csomag sütőpor, egy marék szilva, fahéj, porcukor
Elkészítés:
1.) A tészta hozzávalóit összekeverjük konyhai robotgéppel, majd a masszát kizsírozott tepsibe simítjuk.
2.) Rárakosgatjuk a félbevágott szilvákat, megszórjuk fahéjjal és porcukorral, majd megsütjük.
-(1).jpg)
