2010. aug. 15. Anikó és a méhecske

A régi olvasóink közül biztos sokan emlékeznek Szikszai Anikóra, akivel még évekkel ezelőtt kezdtem el levelezni, először csak hozzászólások formájában, aztán barátsággá alakult az ismerettségünk. Anikó egy tündéri nő, aki Amerikában él a családjával: van egy nagyon helyes férje, Paul, aki autókat épít újjá, de olyan szépen, mintha varázspálcával suhintva varázsolna a régi roncsokból csodaszép, csillogó luxusautókat, és van két nagyon szép gyereke: Orsika és Zsolt, akik okosak, tehetségesek, és persze már a maguk felnőtt életét élik.

A méhecske Anikótól érkezett - egyenesen Amerikából - Dorkához, aki(hozzánk hasonlóan) el volt ájulva az ajándéktól.

A kis csíkos lény valójában több funkciós: puha párna, amin remekül lehet aludni (már én is kipróbáltam :-)))), és édes plüssjáték, amit mindenhoval magunkkal tudunk hurcolni, ahova Dorka szeretné. Tehát mindenhova. :D

Drága Anikó! Ezúton is nagyon szépen köszönjük ezt a csodás meglepetést, nagyon-nagy örömöt szereztél vele Dorkának is, és nekünk is! Gondját fogjuk viselni a kis kövér mézgyűjtőnek! :-))

Most pedig jöjjön egy kis gasztrománia! 
A héten kipróbáltam a focacciát, az olasz lepényt, amely a szakácskönyvem szerint az olaszok jellegzetes étele, amit kenyérlepényként fogyasztanak, és amely minden régióban más és már ízű. Egy könnyű alapreceptet választottam, amit ehetünk magában is, fokhagymás olívával megkenve, vagy akár minden földi jóval: bruschettával, olasz sonkával, kemény sajttal, brokkolival, hagymával, paradicsom karikákkal, egyebekkel megpakolva.

Focaccia

Hozzávalók: 1,5 dkg friss vagy 1 csomag szárított élesztő, 2,5 dl meleg víz, 50 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1 teáskanál finomra őrölt só, 0,8 dl extra szűz olíva olaj (aminek a fele megy a tésztába, a másik fele meg rá)
A szóráshoz: 1 púpozott teáskanál durva tengeri só
Elkészítés:
1.) A tésztát bedagaszthatjuk és megkeleszthetjük kenyérsütő gépben (én így csináltam), vagy hagyományos módon, amit most leírok:
- A friss vagy szárított élesztőt tegyük tálkába, adjunk hozzá  egy kevés cukrot, a meleg víz felét és villával keverjük, amíg az élesztő fel nem oldódik.
- Pihentessük a keveréket kb. 10 percig - akkor jó, ha krémes állagúvá válik. Mielőtt hozzáadjuk a tésztához, keverjük át még egyszer.
- A lisztet tegyük keverőtálba, adjuk hozzá a sót, majd az élesztős keveréket, végül a maradék vizet. Fakanállal addig keverjük, amíg a massza összeáll, ekkor gyúrjuk gömbbé a tésztát.
2.) Szórjunk meg liszttel egy gyúródeszkát, és 10 percig kézzel gyúrjuk át a tésztát, hogy egyáltalán ne ragadjon. Ki kell lapítani kézzel, majd egymásra hajtani az oldalakat, majd megint kilapítani, és megint hajtai. Ettől állítólag nagyon könyű lesz majd a tészta - és tényleg!
3.) Tegyük a tésztát egy tálba, takarjuk le ronggyal, és kelesszük még tovább (kb. 1,5 órán át).
4.) Helyezzük a tésztát olajjal megkent sütőlapra (tepsibe), és kézzel nyújtsuk 30 cm átmérőjű, 1-1,5 cm vastag kör alakra. Ujbegyünkkel nyomkodjunk bele gödröket, és locsoljuk meg a maradék olajjal, szórjuk meg durva szemcséjű sóval.
5.) Előmelegített sütőben, 200 fokon, 20 perc alatt megsül.

A következő receptem egy régi, magyar recept: almafánk, bár, ha nekem kellett volna elneveznem, inkább alma-tócsninak hívtam volna, ugyanis egészen olyan állagú, és hasonlóan készül, mint a tócsni, csak épp itt burgonya helyett almát kell lereszelni. Érdemes kipróbálni, mert gyorsan elkészül, és nagyon finom.

Almafánk

Hozzávalók: 1 kg alma, 2 tojás, 1 csomag sütőpor, 2 evőkanál cukor, 35 dkg liszt, fahéj, olaj a kisütéshez
Elkészítés:
1.) Az almát meghámozzuk és megreszeljük.
2.) A levét gyengén kinyomkodjuk, ezután hozzáadjuk a tojásokat, a lisztben elkevert sütőport és a cukrot.
3.) A masszát összedolgozzuk, majd a forró olajba szaggatjuk evőkanállal. Pirosra sütjük és fahéjas porcukorral meghintjük.