Nem azonnal távoztunk, hiszen a Balaton esőben és hidegben is szép. Voltunk például lovagolni, ami Dorkának most is nagyon tetszett. Igaz a lova, amit pónilóként vezettek fel kétszer akkora volt, mint Dominó, akin korábban lovagolt, de bátran megülte, és boldogan simogatta a kis ló szőke sörényét. A pónit Tangónak hívták, és elődeihez hasonlóan nagyon kedves, barátságos ló volt.
Annyiban volt csupán kellemetlen a lovacskázás, hogy miközben mi a pónival, az őt vezető kislánnyal és Dorkával körbe-körbe sétáltunk a réten, egy helyi kutya kipécézte Ká bokáját, és folyamatosan meg akarta harapni. Mondták a háziak, hogy ne aggódjon, csak ugat és csattogtatja a fogát a bokája felé, de igazából nem harap... :-)))) Utólag csodálom, hogy egyáltalán tudott fényképeket csinálni.
Mivel csomagoltam meleg ruhákat, minden nap nagyokat sétáltunk, és kihasználva a viharok előtti és utáni rövid időszakokat, mindig lementünk a partra. A víz így, sötéten és háborgóan is gyönyörű volt, és bár 15 fokban a szél olykor kellemetlenül tépte a hajunkat, jól éreztük magunkat.
Ottlétünk alatt kétszer voltunk étteremben, és mind a kétszer nagyon finomakat ettünk. Ká tipikus "balatoni ételt" választott, cigánypecsenyét, és nagyon elégedett volt azzal, amit hoztak.
Én sajtos-csirkés gnocchit kértem - ez is remek volt. Miközben megettem, nagyjából össze is állt előttem, hogyan kell ezt megcsinálni: gnocchit kell főzni, egy kis csirkemellet megpirítani hozzá, és egy sajtos-besamelles szósszal nyakon önteni. :-)
Dorka már az étterem felé menet mondta, hogy ő tésztát szeretne enni, így nem volt kérdés, hogy carbonarat rendelünk neki. Szerencsére volt gyerek menü, azon belül pedig carbonara, így nem volt nehéz dönteni.
A legeslegfinomabb étel, amit a Balatonon ettünk a "Papok kedvenc csemegéje" névre hallgatott, és még sosem ettünk ilyet. A pulykamell filét röszti bundában kisütötték, fokhagymás tejföllel megkenték, reszelt sajttal megszórták, és hasábburgonyával tálaltak, amin valamilyen sajtszósz szerű öntet volt. Valami elképesztően finom volt, érdemes szerintem otthon is kikísérletezni valami hasonlót. Összességében persze nem hiszem, hogy a papoknak ehhez bármi köze is lenne, hiszen ahhoz túlságosan is "lakoma"-szerű étel, de tényleg isteni. :-)
Ahogy jobb idő támadt, bementünk a centrumba, ahol Dorka végig biciklizett a korzón. Fagyiztunk is, kukoricáztunk, és térdig jártuk a lábunkat, így esténként egyikünket sem kellett altatni. :-))
A hazaérkezésünknek azért is örültem, mert apának július 29-én van a születésnapja, és így személyesen is fel tudtuk köszönteni. Az ünnepi ebédre csak ma, vasárnap került sor, de olyan jól sikerült minden, hogy azt mondom, megérte. Ugyanazt a Sacher tortát készítettem el, amit nem sokkal korábban Dorka szülinapjára, ám ezúttal vettem két marcipán-tömböt, és virágokat formáztam belőlük, ezekkel díszítettem a tortát. Mindenkinek, nagyon tetszett, és ahogy láttam, az ünnepelt is nagyon boldog volt. :-))
A menü egyébként a következő volt (jövő héten közzéteszem a recepteket is!):
- vajas pogácsa
- sajtos karalábé krémleves zöld fűszeres bagettel
- Kelkáposztán sült kelbimbós pulykaragu, brindzás tejszínnel leötve
- Sacher torta
Dorka az ünneplőjéhez lakkcipőt húzott, majd amikor megérkeztek, kerti virágokat és egy kék lufit adott Miki papának, és úgy köszöntötte fel, hogy: "Boldog napot". :-))))
.jpg)
-(1).jpg)
.jpg)
