A házukra ma is emlékszem, noha vagy 30 éve nem láttam (a nagymama óvodás koromban meghalt, a nagypapa pedig hozzánk költözött). Sötét sárga (vagy inkább mustár színű) tipikus falusi ház volt, amelynek az ablakai az utcára nyíltak. A bejárat előtt egy hatalmas diófa lombja tompította a mosolygós napsugarak által ontott meleget, az íves kovácsoltvas kaput pedig vastagon befutotta a hajnalka és a lila akác. Mindig virágillat volt. Mézédes, bódító, tiszta vidéki levegővel keveredő aromafelhő, amely barátságosan ölelte körül a vendégségbe érkezőt.
A verandához vezető utat rózsatövek szegélyezték, amelyen tavasztól őszig babarózsaszín virágok nyíltak, a kanyarban megbújó kerti csap körül pedig majdnem derékig ért a sötétzöld árnyékliliom. (No, persze egy 3 éves gyereknek minden növény óriási.) Mögötte volt a veteményes, az "eperföld" és a barackos, ahová délutánonként a nagymamával csemegézni jártunk. :-)
A teraszon kör alakú kerti asztal állt, rajta hímzett terítő, középen - egy fonott kosárban - piros almák, a kerti székeken pedig keresztszemes párnák. Az asztal fölé stílusosan a kert leghatalmasabb fája, egy hatalmas cseresznyefa tornyosult, hűsítő árnyékot adva az idekint sziesztázóknak. Nanó, a nagymamám remekül főzött, főként kassai ételeket, hiszen a kitelepítés előtt az egész családom ott élt. A gőzgombóca, sztrapacskája, knédlije állítólag utánozhatatlan volt, akárcsak a befőttjei, amit mindig különös gondossággal tett el. Az őszibarackokat például mindig recés késsel hámozta meg, hogy utána a kompótos üvegekben is "csíkosak" maradjanak a barackok. Máig előttem van a kép, amint a nagypapa leveses kanállal lapátolja magába a finom édességet az üvegtálból ...
De térjünk vissza a Trubelkára. Anya és Apa az esküvőjük után Sóskúton, a nagyszülőknél laktak éveken át - lakásra gyűjtöttek, mint minden fiatal. Anyukám akkor kezdett el főzni tanulni: az anyukájától, a falubéliektől és Nanótól, apa anyjától. Vett magának egy vastag piros füzetet, és abba jegyzetelt. (Egyszer lefotózom azt a viharvert füzetet, hiszen máig megvan. Megsárgultak és beszakadoztak a lapjai, de épp ettől különleges (már-már régészeti darab :-)), ráadásul a felmenőim remek receptjei megtalálhatóak benne.) Szóval Anya megtanulta az összes finomság elkészítését - úgy, ahogy a nagymama a saját anyukájától. Így maradt fenn a Trubelka receptje, amit eredetileg házi tésztából készítettek, és a nagymamán kívül mindenki tejszínhabbal töltött meg. Mi a vaníliakrémes-vonalat visszük tovább, így ezt tudom ma megosztani veletek. Anya az azóta eltelt 30 év alatt, annyit "modernizált" a recepten, hogy ma már kész (fagyasztott) vajas leveles tésztát vesz, és ezt süti meg. Hiába, mióta nyugdíjas, nem ér annyira rá, mint régen. :-))) Most pedig jöjjön a recept!
Trubelka
Hozzávalók: 50 dkg (jó minőségű!) mélyhűtött vajas leveles tészta, 1 tojássárga a kenéshez
A krémhez: 5 dl tej, 5 púpozott evőkanál liszt, 3 tojássárga, 5-6 evőkanál cukor + 10 dkg cukor, 2 csomag vaníliás cukor, 15 dkg vaj
Trubelkához sütőformák (habtölcséreknek is hívják)
A szóráshoz: vaníliás porcukor
Elkészítés:
1.) Egy mélyebb lábasban, meleg tejjel csomómentesen összekeverjük a 4 púpozott evőkanál lisztet és sűrűre főzzük.
2.) Műanyag tálat veszünk elő, és konyhai robotgéppel habosra keverjük a 3 tojássárgát 1 púpozott evőkanál liszttel és az 5-6 evőkanál cukorral. Ha túl sűrű lenne a massza, hozzáadunk 0,5 dl meleg tejet.
3.) A tojásos masszát (2. pont), belekeverjük a tejbe (1. pont), és addig keverjük habverővel, amíg homogén lesz és teljesen kihűl.
4.) 15 dkg puha vajat robotgéppel habosra keverjük a 10 dkg cukorral, majd az egészet a kihűlt krémhez adjuk.
5.) A mélyfagyasztott tésztát szobahőmérsékleten felengedjük, majd lisztezett deszkán 3 mm vastagra kinyújtjuk úgy, hogy egy 20 x 50 cm-es lapot kapjunk. A lapot 2 cm széles csíkokra vágjuk, majd a tésztacsíkokat egyenként feltekerjük a sütőformákra - a hegyüktől kezdve, enyhe fedéssel, csigavonalban haladva. A sütőformákat ezután könnyű kézzel, lazán gurítunk egyet, hogy a tésztacsíkok "zárjanak".
6.) A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, és a rolókat szép sorban egymás mellé tesszük. Vigyázat, megnőnek! Ügyeljünk arra, hogy legyen elég helyük a "növekedéshez"! Tojássárgával megkenjük a tésztákat, és 20 perc alatt készre sütjük őket. Ha megsültek, langyosra hűtjük, és kesztyűs kézzel kihúzzuk a tésztákból a formákat (mert különben beleragad), és hagyjuk a csöveket kihűlni.
7.) Nyomózsákba töltjük a krémet, és minden egyes tésztacsövet megtöltünk a vaníliás krémmel. Tálra rendezzük a süteményeket, és vaníliás porcukorral megszórva azonnal tálaljuk. (Másnap és harmadnap, ha marad belőle még finomabb!:-))
Egy apró trükk: ha nem gyomorbajos a férjünk, és bevállalós (mint Ká), a süteményhez adhatunk vanília sodót. Szerinte így a legjobb... :-)))
Végül pedig egy kérdés: Ki ismeri azt a süteményt, ami majdnem ugyanígy néz ki, mint a Trubelka, de belül sajtkrém van, és a tésztacső szélein reszelt sajtok lógnak ki? Örömmel venném, ha elküldenétek nekünk a receptet. Előre is nagyon szépen köszönöm!!! :-)) Mirza
.jpg)
