Nagyon régóta vágytam rá, hogy egyszer megtanuljak tűzzománc képet vagy ékszereket készíteni. Még gimnazista voltam, amikor a 16. születésnapomra egy álomszép, bíborvörös tűzzománc fülbevalót kaptam ajándékba. Az ékszer egyszerű, mégis nagyon mutatós volt: egy ötforintos nagyságú korongon vörös háttér előtt apró fekete-fehér virág nyitogatta szirmait. Nagyon szerettem azt a fülbevalót, attól kezdve szinte mindennap viseltem. Sajnos néhány hónapon belül lemállt a vörös festék a korongokról. A fülbevalóm megsemmisült. Vigasztalhatatlan voltam, nyomozni kezdtem a készítő és a bolt után, de nem leltem. Éveken át kutattam vásárokban, kézműves boltokban, de soha többé nem találtam még csak hasonló fülbevalót sem. Aztán a fülbevaló-ügy feledésbe merült. A kiállítás napjáig.
Szakadó hóesésben, süvítő hidegben érkeztem a Petőfi Csarnokhoz, majd a pénztáron és a ruhatáron átvergődve bejutottam a kézművesek közé. Annak ellenére, hogy évek óta rendszeres látogatója vagyok a programnak, elámultam a sok gyönyörű alkotáson: fényes csuprok, csillogó üvegképek, szivárványszínű papírvirágok, nemez és szalmaállatok, ezüstékszerek, gyöngyök, vesszőkosarak, üvegórák, üvegképek, kézzel varrt mackók és rongybabák mosolyogtak rám a pultokról. Minden második asztal mögött oktatás folyt: óvodások, szülők, gimnazisták és nagymamák ültek egymás mellett: festettek, ragasztottak, varrtak és szőttek, a kézművesek pedig türelmesen, gyakorlott kézzel segítették a lelkes próbálkozókat.
Egy percig sem tétlenkedtem, a tűzzománc-technika feliratú asztal felé siettem. Épp le tudtam huppanni egy üres székre. Az "oktatást" tartó fiatalember széles mosolyra húzta a száját, és elém tett egy fémlapot. Elmondta, hogy először mindig a hátteret kell megfestenem, majd abba kell belekarcolnom, kikaparnom, lesepernem, és kifestenem a kívánt formákat. Mivel épp a sárga festéket nem használta senki, gyorsan végigkentem a lapot. Az oktatóm 3-4 percre óvatosan egy sütő tetejére helyezte a képet, és lám, a festék azonnal megszilárdult.
Először a fa lombját festettem zöldre, majd megint megszárítottuk a képet. A barna törzs következett, amit szintén szárítás követett. Lépésről-lépésre kikapartam, megfestettem és megszárítottam a vizet, a szívalakú almákat, majd egy éles szerszámmal kikapartam a száraz lombkoronából a levelek mintáját. Minden egyes színt csak külön-külön szabad felvinni, magyarázta a kézműves, így szebb lesz a kép. Végül 900 fokon 30 másodperc alatt megsütötte a képet, mire a festék csillogóvá vált, és megszilárdult. Szép nyersfa keretet és gondos csomagolást kaptam első tűzzománc alkotásomra, hogy könnyen hazaszállíthassam Kának. Búcsúzóul rákérdeztem a fülbevaló-készítés rejtelmeire is, a válasz hallatán azonban úgy döntöttem, hogy van még mit tanulnom... Büszkeségtől dagadó mellel jelentettem a kedvesemnek telefonon, hogy elkészült a csodafa, ami majd szerelmet, egészséget és sok pénzt hoz a családunknak.
A következő utam a textilfestők felé vezetett. Az asztalok körül komoly tömeg hömpölygött, de szerencsére itt is akadt egy szék számomra. Tenyérnyi vászontáskákat, pénztárcákat, hátizsákokat, szatyrokat és tolltartókat lehetett díszíteni. A munka menete egyszerű: kiválasztunk egy sablont, rávasaljuk a díszítendő felületre, majd különféle textilfestékekkel kifestjük. Legalább ötféle festéket árulnak: simát, UV-színűeket, gyöngyház fényűt, csillámporosat, és száradás után felpuffadóst (utóbbi remek térhatást kölcsönöz az egyes figuráknak). Egy kisebb tárcát választottam, rá egy macska-sablont és egy kisebb virágkompozíciót vasaltattam. Azaz Gróf Tituszt és a kis kertet. A képpel pillanatok alatt végeztem, és felismervén, hogy ez milyen remek szórakozás, rögtön be is vásároltam. Öt tubus festéket, két vászontáskát, két gyerekpólót vettem, a kiválasztott (angyalos és kisállatos) sablonokat pedig ott helyben az anyagokra vasaltattam. Otthon majd kifestem, ha lesz időm, határoztam el magamban, és tovább indultam a zsákmányommal.
Sorról-sorra jártam a foglalkozások és a kiállítók között, és a kézműves munkákban gyönyörködtem. Ezek az emberek igazi művészek, akiktől nagyon sokat lehet tanulni. Vásároltam magamnak egy horgolt, zöld gyöngyökkel díszített gyűrűt, Ká-nak pedig egy ezüstszínű, fekete bőrszálon lógó székely Életfát. Anyának és Apának különleges gesztenyemézet, és aszalt gyümölcsökből és magokból készített édességet vettem. Épp időben fejeztem be a vásárlást, mivel Ká megérkezett értem. Értékes kincsekkel teli hátizsákommal boldogan rohantam elé, hogy elmeséljem neki, hogyan töltöttem a napot.
Kának nagyon tetszett a tűzzománc kép, amelyet azonnal ki is rakott a falra. A feng shui elvei szerint a gyümölccsel megáldott fa és a halak gazdagságot és egészséget hoznak. Ha pedig szívek is vannak rajta, talán szerelmet is, gondolom. No nem mintha ennek híján lennénk, de a szerelemből sosem elég! Kora délután nekiálltam az ebéd elkészítésének. A kantin különleges Erdei gombás betyárlevest ígért vendégeinek. Hozzávalók: 1 nagyobb fej hagyma, 50 dkg csiperke, 10 dkg füstölt szalonna, 25 dkg lángolt kolbász, 1 doboz (2 dl) tejföl + 2 evőkanál liszt, só, bors, ételízesítő, 3 evőkanál pirospaprika, 2 teáskanál szétmorzsolt kakukkfű, 1 csokor petrezselyem, csipetke (10-15 dkg liszt + 1 tojás + só)
Elkészítés: Apró kockákra vágjuk a szalonnát, és egy mély lábasban pirosra sütjük, majd hozzáadjuk a megtisztított és felkockázott hagymát és szépen felszeletelt gombát. A zöldségeket a szalonna zsírjában megforgatjuk, amíg puha nem lesz. Lehúzzuk az edényt a tűzről, megszórjuk pirospaprikával, borssal, kakukkfűvel, ételízesítővel és egy kis sóval, majd felöntjük 1,5 liter vízzel (vagy erőlevessel). A leveshez keverjük a felkarikázott lángolt kolbászt, majd néhány perc múlva hozzáadjuk a csipetkét is. A csipetke elkészítése: beleteszünk egy tojást egy tányérba és megsózzuk. Apránként hozzászórjuk a lisztet, és a tésztát folyamatosan gyúrjuk. Keményebb tésztát kapunk, amelyből tenyérnagyságú lepényt formázunk. Egy tiszta konyharuhára egy kis lisztet hintünk. Lisztes kézzel fokozatosan ujjbegynyi tésztadarabokat csípünk ki a tésztából a konyharuhára. Megfogjuk a konyharuha széleit, és a csipetkéket a levesbe szórjuk. Kb. 10 percig főzzük a csipetkét is, majd behabarjuk a levest. Egy csészébe kevés vizet teszünk, hozzákeverjük a lisztet csomómentesen (habverővel), majd a tejfölt is hozzáadjuk. A levesből a tejfölös keverékhez adunk egy merőkanálnyit, simára keverjük, majd beleöntjük az egészet a levesbe. Jól átkeverjük, kb. 2 percig csendesen főzzük vigyázva, hogy fel ne forrjon. Tálalás előtt egy csokor apróra vágott petrezselyemmel megszórjuk.
- Mirza, megint csillagos tízest főztél! - jegyezte meg Ká. (Itt szerényen megjegyezném, hogy Ká mindez az ÖTÖS skálán érti.)
- Ezek a betyárok tudhattak valamit. - folytatta a morfondírozást. - Az a zöldbabos betyárleves is nagyon jó volt, amit még nyáron készítettél. Van még valami betyáros téma a receptjeid között? Kipróbálhatnánk...
A kiadós leves után szándékosan könnyű főfogást terveztem, ezért Csirkés zöldsalátát készítettem. Hozzávalók: 2 dupla csirkemell, só, fűszervaj, 2 kisebb fej saláta, 3 paradicsom, 1 paprika, 2-3 szem retek, 1 csomag újhagyma, 20 dkg reszelt sajt, egy kisebb kígyóuborka, 2 szelet pirítós, olívaolaj, salátafűszer, bors, oregánó.
Elkészítés: A húst megmossuk és besózzuk, majd 20 percig állni hagyjuk. Felkockázzuk és kevés fűszervajon pirosra sütjük. Sóval, borssal, oregánóval fűszerezzük, majd félretesszük kihűlni. A zöldségeket megmossuk, és kockákra vágjuk. A pirítóst felkockázzuk, a sajtot lereszeljük (a nagylyukú reszelőn). A zöldségeket, a húst, a pirítóst és a sajtot egy mély tálba öntjük, meglocsoljuk egy kis olívaolajjal, megszórjuk salátafűszerrel és sóval, és két kézzel alaposan összekeverjük. A saláta tetejére tálalás előtt még egy kevés sajtot szórunk, és azonnal fogyasztjuk.
-(1).jpg)