Nagyon szeretem a családi ünnepségeket, kiváltképp azokat, amelyeken a gyerekeket ünnepeljük. Zsigmond napjára régóta készültem: egy csomó könyvesboltot végigjártunk Ká-val és a szüleimmel, mire ráleltünk a megfelelő kincsekre. Nagyon szép mesekönyvekre bukkantunk, amelyek a kövér Micimackóról és a Tókirály lányáról, Szilléről szóltak, így gyorsan el is dőlt, mi lesz a fő ajándék. Ők Zsizsi kedvencei, akiket képtelen megunni. Ezenkívül egy piros mesedobozt vettünk neki, amelynek tetején és oldalán a Békakirály meséje elevenedik meg, apró képekben. A dobozba pici csokoládékat rejtettünk. Végül két kis sárga ruhát kapott Apáéktól: egy kordinget és egy pólót. Zsizsi pedig mindennek örült. A kis inget magára húzta, a mesedobozból udvariasan megkínálta Árpit, majd új mesekönyveivel kényelmesen nagyapja ölébe telepedett. Apa pedig olvasni kezdett.
Miközben terítettünk, Ká egy nagy csokor orgonát és gyöngyvirágot szedett a kertben, így hamarosan bódító virágillat lepte be az egész házat. Ez az egyik dolog, amiért annyira szeretem a tavaszt. A szél már nem bántó, selymesen simogatja az ember bőrét, sokáig világos van, és a virágillat mindenhova elér. Apa orgonája amúgy látványra is különleges, mert nem szimpla, hanem minimum tripla virágú. Máshol még sosem láttam ilyet, az emberek a környéket a csodájára járnak.
Kis Árpád ez idő alatt kínai tornászokat megszégyenítő tornászmutatványokat hajtott végre. Míg a tesóm átöltöztette, a lábát egyenesen az orra elé emelte, és ránk mosolygott. Mindezt persze azzal a könnyedséggel, amellyel csak egy ilyen pici fiú tud mozogni. Elképesztő, hogy milyen hajlékonyak a gyerekek! Nem tudom, mennyit kellene gyakorolnom ahhoz, hogy hasonlót produkáljak. Amúgy Árpi is nagyon szépen beszél, pedig még nincs 2 éves!
Lassan asztalhoz ültünk. Az első fogás tavaszi spárgaleves volt, amibe csak a gyerekek kedvéért tettünk vajgaluskát és egy kis húst. Mindezek híján a spárgák ugyanis könnyen a tányér szélén landolnának... :o) Hozzávalók: 1 szál póréhagyma, 60 dkg spárga, 3 db nagyobb répa, 1 kisebb zöld karalábé, kb. 40 dkg pulykamell, petrezselyem, kb. 8 dkg vaj, gyömbér, szerecsendió, őrölt bors, egész bors, ételízesítő, 2-3 leveskocka
A vajgaluskához: 1 tojás, só, liszt, mogyorónyi vaj
Elkészítés:
1.) A vajat felolvasztjuk egy lábasban. Rátesszük a megmosott, kockákra vágott pulykahúst. Kifehéredésig pirítjuk.
2.) Rátesszük a megtisztított, felkarikázott póréhagymát, és átforgatjuk.
3.) Hozzáadjuk a megtisztított, és hasábokra vágott spárgát, karalábét, és a felkarikázott sárgarépát.
4.) Megfűszerezzük, felöntjük kb. 3 liter vízzel, és hozzáadunk 3 erőleveskockát, majd puhára főzzük kb. 30 perc alatt.
5.) Vajgaluska: Egy tojást megsózunk, majd hozzáadunk egy mogyorónyi puha vajat, és annyi lisztet, hogy nokedliszerű tésztát kapjunk. Forró vízbe mártott kanállal hosszú csíkokat szaggatunk a tésztából a levesbe, és a lángot egy picit nagyobbra állítjuk. Amikor a galuskák feljönnek a leves tetejére plusz 3 percig főzzük, majd elzárjuk alatta a gázt.
6.) Apróra vágott petrezselyemmel megszórjuk, és forrón tálaljuk.
A második fogás aszalt szilvával töltött pulykamell volt. Hozzávalók: 60 dkg pulykamellfilé, 2 db zsemle langyos fele tej-fele vízben áztatva, 12 dkg magozott aszalt szilva, 5 dkg darált dióbél, 2 db tojás, só, törött fehér bors, szerecsendió, 3 cl konyak
Elkészítés:
1.) A pulykamellfilét 4 szeletre vágjuk, és kiklopfoljuk.
2.) A zsemléket beáztatjuk ételízesítővel ízesített, langyos fele tej-fele víz keverékbe.
3.) Könnyedén kifacsarjuk a zsemléket, és hozzáadjuk a 2 tojást, az őrölt diót és a kockára vágott aszalt szilvát.
4.) A tölteléket sóval, borssal, szerecsendióval és a konyakkal ízesítjük, majd egyenletesen elosztjuk a 4 szelet filén.
5.) A szeleteket ezután szivar alakban feltekerjük, fóliába csomagoljuk, és tepsibe rakjuk.
6.) Húsleveskockából készült húslevest rakunk alá, és tálalás előtt 30 perccel közepes lángon a sütőben megpároljuk.
7.) Konyak vagy áfonyamártással, rizzsel vagy burgonyafánkkal tálaljuk.
Desszertekben mondhatni dúskáltunk, hiszen Anya házi süteménnyel, a tesómék pedig egy csokitortával készültek Zsizsi napjára. A mi süteményünk egy nagyon régi recept alapján készült. Azokban az időkben (úgy az 1880-as években) az országban még főispánok tevékenykedtek. Valószínűleg az egyikük felesége nagyon jól süthetett, mivel ez a csodás sütemény a Főispánné remeke címet kapta a szakács-irodalomban. :o)
Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt, 22 dkg zsír vagy margarin (de zsírral jobb lesz a tészta!), 15 dkg cukor, 3 tojás sárgája, 1 csomag sütőpor, 1 citrom leve, héja, 1 csomag vaníliás cukor
A tésztára: málnalekvár
A tetejére: 3 tojásfehérjéből felvert hab + 15 dkg cukor
Elkészítés:
1.) A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, 1/3 részét díszítésnek félretesszük, 2/3 részét pedig kinyújtjuk.
2.) A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és megkenjük lekvárral.
3.) 3 tojásfehérjéből kemény habot verünk, hozzáadunk 15 dkg cukrot, és óvatosan a lekváros rétegre kenjük.
4.) A maradék tésztából rácsokat sodrunk, és a hab tetejére helyezzük.
5.) Előmelegített sütőben, közepes lángon aranyszínűre sütjük, majd kihűtjük, és kockákra vágva fogyasztjuk. (Ha a sütemény kihűl, nem folyik benne a lekvár!)
* Ha a tésztánk túl morzsalékos lenne, 1-2 evőkanál tejfölt és 1-2 evőkanál hideg vizet gyúrjunk hozzá!)
Mind a csokitorta, mind a Főispánné remeke nagyon jól sikerültek, így a gyerekek elégedetten kanalaztak. A csokitorta cukrász-csoda volt, és kivételesen kitűnő. Legvonzóbb tulajdonsága azonban az a három rúdnyi mini-tüzijáték volt, amit a tesóm a cukrászdában vett. Az egyik püspöklila, a másik smaragdzöld, a harmadik pedig aranyszínű fénycsóvát lövellt ki magából, parányi csillagok százai közepette.
Lassan elérkezett a búcsú ideje, és a tesómék szedelőzködni kezdtek. Szépen összerakták Zsizsi ajándékait, átöltöztették a gyerekeket, majd kihurcolkodtak az autóig. Amíg pakoltak, Ká és én a virágokban gyönyörködtünk. A tavasz legszebb virága címet idén Apa Csodacsengője kapta, ez a sárga virágú, majd egy méter magasra növő virág. A második helyet megosztotta az orgona és a gyöngyvirág, a harmadikra pedig a labdarózsánk került.
Zsizsiék útra keltek, mi pedig a kapuból integettünk. A fejünk felől ismét bódító virágillatot hozott felénk a szél. A lila akác volt az, amelyet még évekkel ezelőtt futtattunk a vasrudakra. Az illata maga a tavasz, a nyár, a boldogság, szépség és szerelem illata, amely átjárja az ember lelkét is. Bárcsak mindenkihez elérne!
