, ezért olykor kinyomtatok egy-két anyagot a blogomból (amelyen esetleg ő is szerepel), hogy lássa magát az oldalon. Persze 3 és fél évesen még kicsi ahhoz, hogy megértse a világháló működésének a lényegét, de azért már kapizsgálja, és amikor csak találkozunk, mindig megkérdezi, hogy mi van azzal a főzős-konyhás lappal (ez lenne a Mindmegette). Közben a többiek persze csak lesnek, hogy miről beszélünk. Zsiga ilyenkor elmeséli nekik, hogy az interneten írok, és ha jól viselkedik, akkor őt is beleteszem a számítógépbe. Nem tudja pontosan hogyan, de már látta, és tényleg benne volt. ){kind=small}
Hétvégén meséltem neki az oldalunkon indított pogácsaversenyről. Nem tudom, említettem-e, hogy Zsigmond odavan a sütés-főzésért. Árpival még tavaly közösen kaptak egy műanyag játékkonyhát, amiben gyakran készítenek ezt-azt a családnak. Serpenyőben sült műanyag tortát, sütőben sült gumirépát, kelkáposztát és láthatatlan leveseket. Van egy pici merőkanaluk, vágódeszkájuk, fakanalaik és egy habverőjük is. Zsiga úgy szokta mondani, hogy "játszásiból" főznek, mi pedig vesszük a lapot, és megdicsérjük a kitűnő ebédet, amit a gyerekek főznek nekünk. Persze ha a gyerekeken múlna, az igazi konyhában is boldogan bandáznának, de mint tudjuk, kés, villa, olló... gyerek kezébe nem való!
Zsigát azonban nem hagyta nyugodni a pogácsaverseny gondolata, és elkezdte a nagymama (Anya) fülét rágni, hogy versenyezzenek ők is. Anya hamar kötélnek állt, így Zsigával nekiálltak juhtúrós pogácsát sütni. Anyukám elkészítette, megkelesztette, kinyújtotta és megrácsozta a tésztát, majd Zsigát egy hokedlire állította, és megmutatta, hogyan kell lisztbe mártogatni, kiszúrni, a tepsibe tenni és megtojásozni a pogácsákat.
Zsiga nagyon óvatosan, a kisfiúkhoz szokatlan finomsággal szaggatta ki és fogta meg apró kezeiben a még puha pogácsákat, hogy a tepsibe tegye. Igyekezetében észre sem vette, hogy dolgavégeztével minkét lisztes kezét folyamatosan a ruhájába törli.
- Ugye ezeket nem kell mind odaadnunk nekik? - kérdezte kíváncsian.
- Dehogy! Csak a receptet - nevetett fel Ká, aki a versenyzők munkáját dokumentálta.
- A receptet miért kell odaadnunk? - kérdezősködött tovább.
- Mert azzal nevezünk a versenyre. Tudod, a legjobb receptek beküldője nyer valami szép ajándékot - válaszoltam.
- Játékot? - kérdezte.
- Nem tudom, igazán nem tudom - mondtam elgondolkodva.
- Piros tetejű betonkeverőt is lehet kérni? Vagy esetleg egy markológépet?
És itt megállt a tudományom. Őszintén szólva nem tudom, hogy mit lehet nyerni, de sejtem, hogy nem piros tetejű betonkeverőt. No és arról még nem is beszéltünk, hogy az ember sokszor játszik, de nem mindig nyer...
Ká és én végül abban maradtunk, hogy egy ilyen édes és szorgalmas kisfiúnak nem szabad elrontani az álmait, ezért - a verseny állásától függetlenül - beruházunk valahol egy betonkeverőre. Ettől persze még nyerhetünk is... :o)
A juhtúrós pogácsa hozzávalói: 60 dkg liszt, 1 margarin, 10 dkg juhtúró, 4 csapott teáskanál só, 5 dkg langyos tejben megfuttatott élesztő, 2 db tojás (1 fehérjét a tetejére kenni), kb. 2-3 evőkanál tejföl
Elkészítés: Egy nyújtódeszkán a összemorzsoljuk a lisztet, a margarint, a juhtúrót és a sót, majd a többi hozzávalót is belegyúrjuk. Viszonylag kemény tésztát készítünk, így ha az ujjunkat belenyomjuk, a nyoma megmarad, akkor jó! 1-1,5 óra pihentetés után (nem túl meleg helyen) csak annyira gyúrjuk át a tésztát, hogy a levegő kimenjen belőle. Kb. 2 cm vastagra nyújtjuk, késsel berácsozzuk, és lisztezett formával kiszúrjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, a tetejét tojásfehérjével megkenjük. Előmelegített sütőben, 2-es fokozaton kb. 10-12 perc alatt aranyszínűre sütjük.
A pogácsa hamar kisült, és mennyei illatokkal árasztotta el az egész házat. Anyukám a tepsiket betette a kamrába hűlni, majd nekilátott, hogy tálalja a finomfőzeléket, amit délelőtt még együtt készítettünk. Hozzávalók: 30 dkg zöldborsó, 30 dkg répa, 30 dkg friss karalábé, só, petrezselyem, kevés cukor, bors, szódabikarbónát. A besamelhez: 6-8 dkg vaj, 4-5 evőkanál liszt, tej, ételízesítő, só
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, a répát karikára, a karalábét pedig kis hasábokra vágjuk. Kevés vajat felolvasztunk egy lábasban, megforgatjuk benne az összevágott petrezselyem felét, majd rátesszük a megmosott, összevágott zöldségeket, egy késhegynyi szódabikarbónát és megforgatjuk. Kb 1 pohár vizet öntünk rá, és fedő alatt 5-6 percig pároljuk. Megsózzuk, és ha nagyon elfőtt a víz, pótoljuk annyira, hogy épp ellepje a zöldségeket, majd lassú tűzön puhára pároljuk. Ezalatt elkészítjük a besamelt egy kis lábasban. Felolvasztjuk a vajat, rászórjuk a lisztet, és habzásig melegítjük. Felöntjük tejjel és habverővel csomómentesre keverjük. Ha túl sűrű, tejet adunk hozzá. Krémes állagú, tejfölszerű masszát kell kapnunk. A besamelt a zöldségekre öntjük, jól elkeverjük, és készre főzzük néhány perc alatt. Ételízesítővel ízesítjük, és megszórjuk a maradék apróra vágott petrezselyemmel. Egybesült sertéscombbal (vagy bármi mással :-o) tálaljuk.
A pogácsaverseny vége még messze van, a receptek pedig egyre gyűlnek a szerkesztőségben. Zsigmond és Árpi időközben elutaztak Szilvi szüleihez Velencére, és ha minden igaz, most is épp a tóban pancsolnak.
De ismerem Zsigát. Nemsokára hazajön, és mivel még nem ismeri a naptárt, ez lesz az első kérdése.
- Tudod már, hogy ki nyert a pogácsaversenyen?
Majd mosolyogva hozzáteszi: - ...és a betonkeverőt megkérdezted?
Korábbi pogácsareceptjeink:
Eldőlős leveles tepertős pogácsa >>>
Négylapos káposztás pogácsa >>>
