2006. június 14. Ká születésnapja

Két nappal ezelőtt, június 12-én Ká belépett a harmadik X-be, azaz betöltötte a 30. életévét. Kérésére orosz rémtortát (nem elírás, mi így hívjuk) sütöttem a jeles alkalomra, amit kilógó nyelvvel és százszázalékos koncentrációval nem más, mint a 3,5 éves Zsigmond díszített fel.

Ká kedvence az orosz rémtorta, amit állítása szerint nagyon kevesen tudnak csak ehető állagúra elkészíteni, ezért többször rém, mint krém. Ez persze a kantint nem tántorította el céljától. Ká mellett ugyanis megtanultam, hogy az igyekezet és a lelkesedés a fontos, a többi nem számít. Ha sikerül, jó, ha nem sikerül, úgyisjó, maximum elsétálunk a sarki cukrászdáig. (Amúgy meggyőződésem, hogy amit szívből készít az ember, csak jó lehet.)

A hétvégi költözés és a bátyám ma reggel esedékes erdélyi utazása miatt tegnap délutánra terveztük a mulatságot. Úgy számoltuk, hogy péntektől hétfőig mindent el tudunk szállíttatni a kis házból és a garázsból. Az elmúlt 4 napot végigdolgoztuk, halálosan kimerültünk és fejenként 40 liter port nyeltünk, de elkészültünk. A kisteherautót rogyásig pakoltuk, de így is maradt egy csomó doboz, kerti szerszám és egyebek, amit személyautóval kellett a szülőkhöz átszállítani.

A kisház kiürült. Furcsa volt a selymes-sárga, immáron üresen kongó falai között sétálni. Emlékek villantak fel előttem... ahogy Ká és én a fürdőszobában fugázunk, a bodzafőzés, az ebek, Gróf Titusz, a veteményesünk és a sziklakertünk. Mennyi minden történ velünk egy év alatt! Ha tavaly nyáron valaki azt mondta volna, hogy 2006 őszén már 50 kilométerrel odébb fogunk lakni, hát nagyot néztem volna. De az élet már csak ilyen, és ha az embernek mennie kell, hát elindul. Ká-val pedig minden szép és jó, ezért félelmek nélkül oldozzuk el a csónakot.

Tegnap délután mindenesetre vidámabb és kevésbé fárasztó programban volt részünk. Anyukám elkészítette az ünnepi menüt, én pedig a tortát. Különleges, libából készült Vőlegénylevest főztünk, a hentes csak lesett a pult mögül, amikor mondtuk, mire kell a hús. Azt mondta, harminc éve van a szakmában, de ilyet még nem hallott. Még hogy libából levest főzni! Pedig nagyon is lehet, méghozzá csudajót! Hozzávalók: 4 libacomb, 1 hagyma, 1 nagy csomó leveszöldség, 25 dkg zöldborsó, reszelt szerecsendió, őrölt bors, só, köménymag, babérlevél, 2 szál zellerlevél, 2-3 szál petrezselyem, ételízesítő
A gombóchoz: 2 zsemle, 4 dl tej, 5 tojássárgája, 2 csokor petrezselyem, zsemlemorzsa, só, bors, szerecsendió
Elkészítés: A libacombokat megmossuk, a zöldségeket megpucoljuk. A libacombokat, a leveszöldséget és az egészben hagyott hagymákat egy fazékba tesszük, megsózzuk, borsozzuk, egy csipet köménymagot, 1 evőkanál olajat, és egy babérlevelet teszünk bele. Takaréklángon, gyöngyöző forrás mellett kb. 1,5 órán át főzzük. A főzési idő lejárta előtt kb. 15 perccel hozzáadjuk a zöldborsót. Amikor a leves elkészült, szűrőkanállal kiszedjük a húst és a zöldségeket a levesből. Elkészítjük a petrezselymes gombócokat: A zsemléket beáztatjuk a tejbe, kifacsarjuk, és összedolgozzuk a tojássárgákkal és az apróra vágott petrezselyemmel. Megsózzuk, megborsozzuk és megszórjuk egy kis őrölt szerecsendióval. Ha túl folyós lenne a massza, zsemlemorzsával tömörítjük, majd gombócokat formázunk belőle és egy külön lábasban sós vízben a levesben 10-12 perc alatt gyöngyöző forrás mellett kifőzzük. A combokat felszeleteljük, és a zöldségekkel együtt visszatesszük a levesbe. A gombócokat is a levesbe tesszük, majd az egészet ételízesítővel és borssal ízesítjük (ha szükséges), kicsit megrottyantjuk és forrón tálaljuk.

A leves után anyukám világhírű lángosa következett. Erről nem tudok szerényebben írni, annyira hibátlan és finom. A palóc lángosunk az egyetlen lángosféle, ami felveszi vele a versenyt. Anya egy tucat lángost sütött ki, oldalukra fordítva (hogy lecsöpögjön a törlőkendőre az olaj) ehető hőmérsékletűre hűtötte őket, majd rengeteg fokhagymával, sajttal és tejföllel tálalta őket.

Mindenki jól lakott a levessel és a lángossal, így Zsigával volt időnk feldíszíteni Ká orosz rémtortáját, amit még az előző este készítettem. Hozzávalók: 7 tojásból készült piskóta tortalap, 1 csomag vaníliás pudingpor, 4 dl tej, 4 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, fél dl rum, 10 dkg mazsola, 4 dl tejszín, 2 evőkanál porcukor, 1 csomag habfixáló, 1 csomag zselatin
Elkészítés:
1.) A vaníliás pudingport a tejjel és a cukorral sűrűre főzzük. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a rumot és a mazsolát. Félretesszük, hogy kicsit lehűljön.
2.) A zselatint 1 dl vízzel összekeverjük és felmelegítjük (nem forraljuk!), majd félretesszük, hogy lehűljön.
3.) A tejszínt a porcukorral habosra verjük, majd hozzákeverjük a habfixálót is.
4.) Ha a zselatin kellőképpen lehűlt, belekeverjük a felvert tejszínhabba, majd hozzáadjuk a vaníliás krémet is.
5.) A piskótalapot 3 részbe vágjuk. Az elsőt egy lapos tálra fektetjük, és megkenjük a krém 1/3 részével. Rátesszük a második tésztalapot, és azt is megkenjük a krém 1/3 részével, majd ráborítjuk a torta tetejét, és az egész tortát bevonjuk a maradék krémmel.
6.) A tortát egy éjszakára (de legalább 1 órára) hűtőbe tesszük, majd felvert tejszínhabbal díszítve tálaljuk.

Az ünnepség nagyon jól sikerült. A gyerekek boldogan kanalazták a libalevest, Ká pedig egy svungra elfújta mind a 30 szál gyertyáját. Nem tudom, hogy mit kívánt, de ha hihetünk a népi jóslatoknak, egy éven belül teljesülni fog...:o)

Kapcsolódó naplóbejegyzés:

Ká 29. születésnapja >>> 

 

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>