Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

2006. január 25. Tündérvilág, mesevilág

Mióta a szüleimnél lakunk, Ká és én nem fogadunk vendégeket. Nem mintha tilos lenne, de a szobánkban felhalmozott doboz- és zacskótengertől nehezen tudnánk leültetni bárkit is - mondjuk egy csésze teára. Ráadásul a kisház pakolása újabb és újabb csomagokat eredményez, így a garázs és a padlástér kirámolásával valószínűleg mindez csak növekedni fog. De kit érdekel? Hisz épp fészket rakunk!

Tegnap azonban izgatottan sürögtünk-forogtunk az egész házban, mivel vendéget vártunk. Nem is akárkit. Ká testvérét, a Vaddisznót. Nem biztos, hogy pontosan fel tudom idézni a történetet, hogy miért is lett ő Vaddisznó, de ha jól emlékszem, egyszer a családjával egy erdőben kirándulva összefutott egy vaddisznóval, akitől annyira megijedt, hogy a felesége, Viki utána ezzel ugratta őt. Aztán rajtamaradt a név, de büszkén viseli, mondván a vaddisznók valóban olyanok, mint ő: egyenesek és határozottak. Ká bátyjának van egy nagyon szép kislánya, Panka, akivel ugyan még nem találkoztunk, de fényképről már ismerem. Arra gondoltam, festek neki egy tündért ajándékba. Ez volt az első tündérem, amit üvegre festettem, de nem bántam meg. Épp olyan bájos lett, mint leendő gazdája, akit remélhetőleg hamarosan személyesen is megismerek.

Az eredeti sablonon a kiválasztott tündér sötétbarna hajú volt, és parányi narancssárga ruhájában egy hatalmas, méregzöld lapulevélen üldögélt. Kának megmutattam a képet, de nem tetszett neki. Hosszasan és nagyon komolyan nézegette (ezt úgy szeretem benne!), mintha csak valami nagyon komoly tervrajzot kellene ellenőriznie, majd megszólalt: - Mirza, ezen nagyon sokat kell még változtatni, hogy tündéresebb legyen!
- Hogy érted, hogy tündéresebb?- kérdeztem csodálkozva. Csak nem hegyes füleket és hülye cipőt akarsz rárajzolni? Ki nem állhatom a szögletes vonású rajzfilmfigurákat!
- Ááá, dehogy! - mondta nevetve, és vázolni kezdte az elképzeléseit. - A kislányok sokkal jobban szeretik a szőke tündéreket, mondta olyan hangsúllyal, mintha valaha is kislány lett volna...- és legyen sokkal hosszabb is a haja, legalább derékig érő! A ruhája inkább rózsaszínű legyen, és próbáld meg áttetszőre vagy csillámosra festeni, úgy sokkal meseszerűbb lesz. Oh, és még valami, tette hozzá huncut mosollyal a szája szegletében. Tegyél a ruhájába strasszköveket!

Csak ültem és bambán bámultam. Ez lenne az én kedvesem, akiről eddig azt hittem, hogy csak az unalmas autósműsorok és újságok, a szerszámok, a fúrás-faragás-barkácsolás és az építkezés  hoz lázba? (No és én, persze.:-)) Hmm... gondoltam. Úgy látszik, Ká tartogat még néhány meglepetést számomra. Mondjuk Ká a mérnöki végzettsége mellett végzett ötvös is... Eszméletlen szép munkái vannak otthon: tálak, vázák, kancsók és különféle dísztárgyak kacskaringós virágokkal és mindenféle romantikus motívummal díszítve. Mindenesetre megfogadtam a tanácsát, és a tervei alapján elkészítettem a tündérlányt, az eredmény pedig magáért beszélt!

Koradélután anyukámmal nekiláttunk a vacsora, így elsőként a hús elkészítésének. Kakukkfüves pirított pulykamell. Hozzávalók: 1 kg pulykamell + tej az áztatáshoz, 6 kanál olaj, 3-4 mustár, bors, só, 1 teáskanál ételízesítő, 3 mokkáskanál kakukkfű, 1 mokkáskanál gyömbér
Elkészítés: A húst megmossuk, felszeleteljük és 1 órára tejbe áztatjuk, majd lecsepegtetjük, kiklopfoljuk, mindkét oldalát besózzuk és legalább 30 percig állni hagyjuk. Az olajból, mustárból és a fűszerekből pácot készítünk, majd minden egyes hússzeletet megkenünk vele. A húst legalább 1 órát állni hagyjuk a pácban, majd (elektromos)grillsütőn vagy egy teflonon pirosra sütjük minkét oldalukat.

A hús mellé nagyszerű köretet találtam ki: Zöldséges táskát. Receptem ugyan nem volt, és attól is tartottam, hogy a végeredmény nem lesz túl vidám, de úgy gondoltam, próba cseresznye! (Na jó, elárulom, hogy a találmányom fergetegesen sikerült, másnap Apa és Ká még a munkahelyükre is vittek belőle mintegy dicsekvésként, hogy ők ilyet kapnak otthon, a kantinban. És délben bizony csörgött a telefonom, mivel a kolléganők tudni szerették volna a receptet).
Amúgy roppant egyszerű, gyorsan elkészíthető, biztos sikerrel kecsegtető fogás. Hozzávalók: 1 csomag mirelit leveles tészta (azok a jó termékek, amelyeknek a dobozán egy nyújtófa van! A többi zsíros!), 1 csomag mirelit brokkolis mexikói zöldségkeverék (tartalma: brokkoli, bébirépa, kukorica, piros kaliforniai paprika és zöldbab), 1 paradicsom, 1 paprika, 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, + felvert tojás a kenéshez
Elkészítés:
1.) Megmossuk, és kockára vágjuk a hagymát, paprikát és a paradicsomot, és kevés olajon egy serpenyőben pirítani kezdjük őket.
2.) Rányomjuk a zöldségekre a fokhagymagerezdeket, és addig kevergetjük az egészet, amíg picit megpuhulnak.
3.) Hozzákeverjük a mirelit zöldségkeveréket is, szükség esetén egy kis vizet öntünk rá, majd megszórjuk sóval, borssal, bazsalikommal, pirospaprikával és addig pároljuk, míg a lé elfő róla.
4.) A tésztát felengedjük, és egy lisztezett deszkán picit kinyújtjuk (nem kell túl vékonyra nyújtani!), majd négyzetekre vágjuk. (Nekem 3*4 négyzet jött ki egy tésztalapra, és 2 tésztalap volt egy dobozban).
5.) Minden tésztanégyzet egyik felére egy púpozott kanál zöldséget teszünk, majd a négyzetet összehajtjuk. Először az ujjunkkal, majd egy villával összenyomkodjuk.
6.) Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük a zöldséggel töltött apró táskákat, majd felvert tojással alaposan megkenjük.
7.) Előmelegített sütőben 180-200 fokon aranybarnára sütjük őket.
Köretként vagy magukban melegen és hidegen egyaránt kiváló!

A hús és a zöldséges táska mellé kolbászos-káposztás rétest terveztem, ami ugyan nem nagyon illett a menühöz, de Kának megígértem, hogy megsütöm neki és a bátyjának.
Hozzávalók: 1 csomag réteslap (8 lap, amiből 2 rúd lesz), fél fej káposzta, kb. 20 centi parasztkolbász, olaj, só, bors, cukor
Elkészítés:
1.) A káposztát megmossuk, lereszeljük, besózzuk, majd 30 percig állni hagyjuk.
2.) Kinyomkodjuk a levét.
3.) Egy mély lábasban 4 evőkanál olajat és 2-3 kanál cukrot karamellizálunk, majd rátesszük és barnára pirítjuk a besózott káposztát és a felkockázott kolbászt.
4.) Folyamatos kóstolgatás mellett sózzuk, borsozzuk, cukrozzuk a tölteléket, majd elzárjuk a gázt, és picit hagyjuk kihűlni.
5.) A réteslapokat különválasztjuk, 1 rúdhoz 4 lapot használunk.
6.) Az első lapot egy nedves konyharuhára fektetjük, megcsepegtetjük olajjal, majd rátesszük a második, harmadik, majd negyedik lapot, és mindet megcsepegtetjük olajjal.
7.) A káposztás tölteléket kettéválasztjuk, és az egyik felét az első rúdhoz kiterített réteslapokra terítjük. A nedves konyharuha segítségével óvatosan felterítjük és zsírozott vagy sütőpapírral bélelt tepsire tesszük a káposztás rétest.
8.) A másik 4 lappal ugyanígy járunk el, majd mindkét rudat még a sütés előtt picit megolajozunk.
9.)Előmelegített, forró sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük a réteseket, és azon melegiben meg is esszük!

A vacsora nagyon jól sikerült, a társaság pedig annyira elmerült a beszélgetésben, hogy mire észbekaptunk, jócskán 10 óra felé járt már az idő. Persze biztos az Andris által hozott zamatos bor is a székeinkhez ragasztott minket, ami ezen a fagyos, kellemetlenül hideg estén különösen jól esett. Menet közben persze rádöbbentem, hogy nem készültem semmilyen desszerttel, de Apa és a Vaddisznó kimentették a kantint. Apa villámgyorsan kompótot szervírozott, Ká testvére pedig csokival bevont pirított kávészemeket tett az asztalra, így a program zavartalanul folytatódott...

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>    

Ezek is érdekelhetnek