Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

2005. szeptember 20. Újra itt van...

...újra itt van, újra itt van a nagy csapat. Csapjad össze, csapjad össze, csapjad össze a mancsodat...! Mindig ezt a dalt énekeltük az általános iskolás osztálytársaimmal, amikor 10 nap táborozás után megérkeztünk Ilona-völgyből. Minthogy a nóta a szívemhez nőtt, megtanítottam Ká-nak is, így ma már saját, családi indulónknak tekintjük, amit, a határt átlépve mindig eldalolunk.

A szabadságunk remekül sikerült, noha nem jártunk tengerparton, sem Erdélyben és az időjárás is borongósra vette a formát. De mit számít mindez, ha két ember szereti egymást, nem igaz? A lényeg amúgy is az volt, hogy együtt legyünk, sokat pihenjünk és egy picit lássunk is a világból.

 

Az utazás napján a kérdéses kereszteződésben végül Ká és én jobbra fordultunk, és eldöntöttük: a cél Ausztria. Talán meglepőnek tűnik, de sosem jártam a szomszédainknál, csak átutazóban. Persze, sokat hallottam Schönbrunnról, a Stephans Dom-ról és Bécsről (hiszen Ká legjobb barátja hosszú évek óta ott él), és nagyon szerettem volna egyszer megnézni. Az utunk álomszép volt, kékellő hegyek, smaragdzöld ligetek és kristálytiszta patakok között autóztunk.    

Bécs egészen más volt, mint ahogy elképzeltem. Annyi indián, afrikai és kínai turista hömpölygött az utcán, hogy távcsővel sem láttam volna igazi "bennszülött", bécsi lakost. Igaz, a város lenyűgöző és sehol nem láttam szemetet, romos házat és koldusokat, nem csoda, hogy így elözönlik a kései nyaralók. Az árakat látva azonban elkerekedett a szemem, hiszen sok helyen olcsóbban kínálták a ruhaféléket, mint itthon, miközben sokszorosát keresik a mi fizetéseinknek. Ká persze csak mosolygott, számára ez nem volt újdonság, hiszen osztrák cégnél dolgozik, így pontosan tudja, merre hány méter.

Schönnbrunn viszonylag közel volt hozzánk, ezért Ká többször is elvitt, hogy a virágokban, a sövényekből vágott utacskákban, a szökőkutakban, a gömb alakúra nyírt bokrokban, a tavakban, kacsákban és a szikrázó napfényben gyönyörködhessek. Csak sétáltunk és beszélgettünk órákon át. Hihetetlen megnyugtató volt az egész, pedig nem is csináltunk semmi különöset. Otthon zaj, kosz és tömeg van, az emberek ingerültek, állandóan csörögnek a telefonok, és senki nem figyel a másikra. Olyan édes volt látni, hogy nyugdíjasok ücsörögtek (kéz a kézben!) a padokon, és sütkéreznek a nyár utolsó (illetve az ősz első) sugaraiban. Komolyan, nagyon helyesek voltak. És jólöltözöttek. Szép frizurával, új cipőben. Úgy látszik, az osztrákok megbecsülik az idősebbeket és nem szúrják ki a szemüket nevetséges nyugdíjakkal, mint itthon.

A kastély is lélegzetelállító volt. Számomra azért is különösen nagy élményt jelentett, mivel lassan 15 éve gyűjtöm a Sisiről megjelent könyveket, így nagyon sokat tudok az életéről. Mégis, beleborzongtam a személyes tárgyai, az íróasztala, a levelei a fésűi láttán. Az egyik szobában volt egy Sisi-méretű baba, amelynek leomló, gesztenyebarna, csigákban tekeredő haja a bokájáig ért, ahogy - a legendák szerint - Erzsébetnek is. Nem csoda, hogy a kor legszebb nőjeként emlegetik a krónikák.

A parkokban azonban a legnagyobb örömöt számomra a csodás színekben pompázó virágok mellett a tucatszám szaladgáló mókusok jelentették. Fotózni szinte lehetetlenség volt őket, olyan gyorsan bukfenceztek egymással a fűben. Mondtam is Ká-nak, hogy elfogadnék egy mókust a házban. Ká erre azt mondta, Gróf Titusz és az ebek bizonyára nagyon megsértődnének. Nnna, igen, ők tényleg ilyenek. És hogy hiányoznak már...

A napok gyorsan peregtek egymás után (nem úgy, mint amikor dolgozni kell), és azon kaptuk magunkat, hogy elérkezett az indulás napja. Fájó szívvel búcsúztunk a takaros utcáktól, parkoktól és Ká barátjától, aki egész idő alatt roppant szórakoztató, kedves és gondos vendéglátónak bizonyult, majd összekaptuk magunkat és elindultunk haza, a kis házba. Otthon óriási volt a boldogság, az ebek ugráltak, Titusz pedig veszettül óbégatott örömében.

Szabadságunk utolsó napján Ká anyukájával együtt ebédre voltunk hivatalosak a szüleimhez, akik a nagybátyám, Lali születésnapját ünnepelték. Anya persze most sem hazudtolta meg magát, eszméletlen ebéddel várta a vendégeket. Előételnek Avokadó krémet készített. Hozzávalók: 3 db avokadó, kb. 4 szál újhagyma (de csak a fehér illetve a világoszöld része!), 1 paradicsom lereszelve, só, bors, tabascó szósz ízlés szerint. Elkészítés: Kettévágjuk az avokádót, kiskanállal kikaparjuk és kidobjuk a magját. Kivájjuk a többi részét, és villával összetörjük. Belereszeljük a paradicsomot, és hozzáadjuk az apróra vágott újhagymát is. (De csak a fehér és a világoszöld részét!) Sóval, borssal, tabasco-szósszal ízesítjük, habverővel krémesre kikeverjük és háromszög alakú paprikás vagy chilis chips-szel tálaljuk.

Az előételt Pulykahúsos zöldségleves követte cérnametélttel. Hozzávalók: 2 db pulyka alsócomb, 1 db hagyma, 2 gerezd fokhagyma, köménymag, só, bors. (+1 db karalábé, 4-5 répa, 2 fehérrépa, 1 kis zellergumó, 2-3 zellerszál, 1/2 csokor petrezselyem egészben, 1/2 hagyma), + 30 dkg brokkoli. Elkészítés: kuktába tesszük a pulykacombot + 1 hagymát + 2 gerezd fokhagymát megsózzuk, borsozzuk, köménymagot szórunk rá, felöntjük 1,5 liter vízzel és 40 perc alatt puhára főzzük. Közben a zárójelben felsoroltakat kevés olajon, egy külön edényben majdnem puhára dinszteljük. Ha elkészült, belekeverjük a kuktába. (a combot célszerű előbb kivenni és apróra vágni róla a húst, és külön tálalni a leveshez). Végül 30 dkg rózsáira szedett mirelit brokkolit teszünk a levesbe, 1-2 evőkanál ételízesítővel, szerecsendióval és borssal ízesítjük.

A leves után Göngyölt pulykamell volt, amit Anya Ká anyukájától tanult. Hozzávalók: 1 kg pulykamell, 20 dkg főtt sonka, Trappista sajt, Edami sajt, mustár, 1 doboz tejföl, só, bors, 1 tojás. Elkészítés: A pulykamellet egy éjszakára tejbe áztatjuk. Felszeleteljük, kiklopfoljuk, besózzuk és 20 percig állni hagyjuk. Megkenjük a szeletek egyik felét mustárral, beleteszünk egy szelet sonkát és egy ujjnyi-rúd sajtot, feltekerjük a húsokat és megtűzzük 1-2 fogpiszkálóval. Kivajazunk egy jénait, beletesszük a húsgöngyölegeket. Meglocsoljuk egy pici olajjal, megszórjuk egy kis borssal és ételízesítővel, és 35-40 percig sütjük. Közben egy tálban összekeverünk 10 dkg reszelt Trappista sajtot, 10 dkg Edami sajtot, 1 tojást és egy pohár tejfölt. Kivesszük a húst a sütőből és a sajtos keverékből kanállal minden egyes húsgöngyöleg tetejére egy kupacot teszünk. Visszatesszük a sütőbe és 20 perc alatt pirosra sütjük az egészet. Rizzsel, vegyes salátával tálaljuk.

Végül az est fénypontja, a Mézes krémes következett, amit Anya olyan istenien tud elkészíteni, mint senki más a világon. Elkészítés: Tészta: 2 tojást elkeverünk 30 dkg porcukorral, hozzáadunk 6 evőkanál tejet, 6 dkg zsírt, 2 teáskanál szódabikarbónát, konyhai robotgéppel kikeverjük, és óvatosan hozzáadagolunk 3 evőkanál mézet. 5 percig főzzük egy nagyobb edényben, majd 70 dkg lisztet keverünk lassan bele. Alaposan összedolgozzuk, kifordítjuk egy deszkára és összegyúrjuk. 4-részre osztjuk a tésztát, téglalapokká nyújtjuk, megszurkáljuk, majd előmelegített sütőben kizsírozott tepsi hátán (!!!) kisütjük a lapokat. Nem elírás, a tepsi hátoldalán kell sütni! 5-6 perc alatt elkészül. Még melegen lecsúsztatjuk a lapokat egy deszkára. (Ha hagyjuk kihűlni, törni fog!)
Krém
1.) 20 dkg puha vajat 20 dkg cukorral és 1 csomag vaníliás cukorral habosra keverünk egy tálban. 
2.) Közben egy lábasban 6 kisebb púpos evőkanál lisztet és 1/2 liter tejet elektromos habverővel csomómentesen elkeverünk, felfőzzük, majd félretesszük és hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, összekeverjük a vajas-cukros masszával kanalanként, és addig keverjük, amíg az egész egy homogén krém nem lesz. Kettéosztjuk a krémet.
Az 1. mézes lapot megkenjük krémmel,
rátesszük a 2. mézes lapot, amit baracklekvárral kenünk meg
rátesszük a 3. mézes lapot, amit megint krémmel kenünk meg
rátesszük a 4. mézes lapot, amit csoki mázzal kenünk meg.
A csoki máz: Egy lábasban elkeverünk 25 dkg cukrot 0,5 dl vízzel és 1,5 evőkanál kakaóval. Simára keverjük, felfőzzük, hozzáadunk 13 dkg hideg vajat és összekeverjük. Kihűtjük annyira, hogy jól kenhető massza legyen, majd a sütemény tetejére terítjük a közepéből kiindulva a szélei felé. Egy napra hűtőbe tesszük, és másnap lehet enni.
Szuper finom! :-)

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>   

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm

Ezek is érdekelhetnek

Promóció

Hozzászólások

Mirza (Morzsálós)
Kedves Zsu, Húuh, szép lehetett a bécsi leánykérés...nagyon bele tudom élni magam! Gratulálok hozzá és minden szépet, s jót kívánok a férjednek és neked népes kis családom nevében! Szeretettel: Mirza Kedves Nyuzsi, Én sajnos nem láttam az Elizabeth című musicalt. KI játszott benne? Hol adták? Megy még vagy ez régen volt? Nagyon édes lehet, ahogy az autóban az egész család énekel! Valahogy én is így képzelem el Ká-val a jövőmet.:-) Nagyon örülök, hogy Anya kakaós csigája ilyen jól sikerült. Ká is hitetlenkedett, mert ugye, az ő nőrokonai is sütöttek ilyen-meg-olyan süteményeket, de egy sem ízlett neki annyira, mint a mi csigánk.:-) De, nagyon igazad van, lassan a Morzsáló kinövi önnön naplólapjait, ezért hamarosan összeszedjük valamilyen boxba, ahol betűrendben rá lehet klikkelni bármelyik receptre. Türelmedet és türelmeteket kérem, a főmiazördögünk dolgozik az ügyön, remélem hamarosan látható lesz az oldalon! :-) Szeretettel: Mirza Drága Amarin, Neked is gratulálok az eljegyzésedhez! Ennél szebb helyen igazán nem is lehet feltenni a döntő kérdést. Őszintén remélem, hogy a mézes krémes beváltja a hozzá fűzött reményeidet, szerintem nem fogsz csalódni benne! Maradj velünk a jövőben is! :-) Szeretettel: Mirza Kedves Ági, Jó érzés, hogy vártok ránk, és már hiányzun, ha nem vagyunk itt. Ká, Titusz és az ebek minden nap kiváncsiskodnak, hogy mit írtatok, mit "mondtatok". Nagyon jól éreztük magunkat az őszölésen, de azért jó újra itthon! Remélem, te is velünk sütsz-főzöl a továbbiakban is! Szeretettel: Mirza Kedves Valéria, Már meg is győztél, hogy Karácsonykor menjünk el Ká-val Schönbrunnba. Valójában már a többiek által mesélt mókus-etetés kapcsán elkezdtem Ká-t fűzni, de amikor elolvastam a leveledet a karácsonyi vásárról, a mézeskalácsokról, a gőzölgő forralt borról és a hangulatos karácsonyi díszítésről ... azonnal felhívtam Ká-t, hogy ígérje meg, elmegyünk. És képzeld, elmegyünk! Köszönet neked és a többieknek, hogy ilyen kedvesek, szellemesek, érdekesek és jópofák vagytok! :-) Titusz és az ebek kicsit meg voltak sértődve, de amikor eljött az "ajándékosztás" ideje, nagy csend lett, és ború helyébe derű lépett. (Kutya és cicakaját kaptak, egyenesen Bécsből) :-) Szóval, szent a béke. Szeretettel: Mirza
Galambos Valéria
Kedves Mirza és a Család! Biztosan nagyon kellemes ilyenkor ősszel a Schönnbrunn csodálatos parkjában. Tavaly adventkor jártunk ott Mikulás napján. A családban van egy édes kisfiú, akit rajongva imádok, és az ő meglepetésére kirándultunk Bécsbe. Nagyon ajánlom mindenkinek akár gyerek nélkül is. Csoda szépek az utcák ahogyan fel vannak diszítve, ki vannak világítva. Roppant megható és szivet melengető. Ami még bearanyozta az ott töltött napokat, estéket a forralt bor. Isteni. Azért is, mert hideg volt (sajnos hó nem volt csak nagyon hideg, fújt a szél) és igen jól esett, meg azért is, ahogyan az utcákon, tereken az emberek békésen beszélgettek, kezükben a pohár gőzölgő finom nedüvel. A poharat ami dekoratív, meg is lehet vásárolni. A Schönnbrunnban pedig kirakódó vásár van, izlésesen kialakítva, kézműves karácsonyi díszeket, játékokat stb. lehet kapni. Sőt a gyerekeknek játszóházat is szerveznek. Mézeskalácsot lehet sütni és ajándokot is kap a hirtelen cukrász inassá vált gyerek. Csak az illat után kell menni, így könnyen megtatálható a játszóház helye. Amerre jártunk, mindenütt Mikulás bácsiba ütköztünk, aki természetesen ajándékot osztogatot. Talán az idén is megadatik, hogy elmenjünk a Mikulás városába. Talán mondanom sem kell a mi családunkban is a kedvencek között szerepel a mézeskrémes, a krémet tejbegrízből készítjük. Azzal én is egyetértek és örömmel venném,. ha nyomtatásban is megjelennének ezek a receptek. Az ebek és Titusz úrfi megbékéltek a hosszú távollétetek miatt? Szép hétvégét kívánok Mindanyiotoknak: Vali
Ági
Kedves Mirza! Mint a többi előttem szóló,én is nagyon vártam , hogy ismét halljak felőletek. Iszonyúan hiányoztak már a hangulatos, remek ötletekkel teli írásaid. Örülök,hogy ezt az " őszöléseteket" végre siker koronázta, és kipihenve térhettetek haza.
amarin
Mirza! Nagyon kedves emlékeket ébresztettél bennem a kis kirándulásotokkal! Imádom Bécset, és Schönbrunnt, kétszer jártunk már ott, egyszer hosszabb időre, és egy konflison tartottuk az eljegyzésünket :) Szóval nagyon szeretem Bécset. A mókusok tényleg nagyon édik, legközelebb vigyél mogyorót, vagy magvakat, nálam müzliszelet volt, és odajött érte, igaz megenni már nem akarta, nem ízlett neki! :)) A mézes krémesnek nagyon örülök, mert a család nagyon szereti, de még nem találtam jó receptet, mind túl száraz lett, és nem puhult meg, ezt biztosan kipróbálom! Amúgy nagyon szeretem az írásaidat, ezeket én is végigéltem, mikor összeköltöztem a férjemmel, nagyon ismerősek :), és én is imádok sütni-főzni!
nyuzsi
Bocsánat, az előbb Nyuzsi voltam, nem tudom miért nem írja ki?!
Szia Mirza! Akkor ez a kirándulásotok jól sikerült, az időt is jól kifogtátok. Erzsébet királynőt (Sziszit) mi is nagyon szeretjük az egész családdal, kicsikkel, nagyokkal, amióta láttuk az Elizabett (biztos nem így kell írni!) című musicalt. Megvan kazettán, és általában az autóban utazva énekeljük, majd szétreped a fenekünk. Nem vagyok egy nagy konyhatündér (kicsi sem), de mivel mindenki szereti a kakaós csigát, megsütöttem Anyukád receptjét szigorúan betartva! Egy kicsit megkínlódtam vele, (a kelttészta nagyon ragaszkodó volt, meg az elnyiszatolás sem volt első osztályú) de azt mondta a családom, hogy ILLLYEN FINOM csigát, még sohasem ettek! És az én "Kám", aki inkább "Jém", még azt is mondta, hogy ritkán alkotok, de akkor nagyot! Úgyhogy köszi a recepteket, és puszi Anyukádnak is! Mirza! Nem lehetne a receptjeidet valahogy szakácskönyvszerűen összehozni?Tudod, hogy lehetne belőlük válogatni, mikor mit akar sütni-főzni az ember? Várom továbbra is a hangulatos írásaidat és receptjeidet!
PZsu
Kedves Mirza, Nagyon örülök, hogy végre pihenhettetek kicsit! Én egyszer voltam Bécsben, a férjem ott kérte meg a kezem... azóta is szeretnék visszamenni, kicsit jobban körülnézni! Azért jó, hogy visszajöttetek, már nagyon hiányoztak az írásaid! Szeretettel: Zsu
Mirza (Morzsálós)
Kedves Nofi, Köszönjük szépen a kedvességed! Nekünk is nagyon hiányzott a Morzsáló és a leveleitek! :-) A mókusos élményeid nagyon-nagyon tetszenek, alig várom, hogy este Ká-nak is elújságoljam. Ahogy a soraidat olvastam, rögtön elhatároztam, megkérem Ká-t, hogy télen mi is menjünk el mókusokat etetni. Különben is, azt mondják, Bécs álomszépen ki van világítva Adventtől Szilveszterig. :-) Egy csomó dió, mandula és mogyoró van a padlásunkon. Szóval, ha télen Schönbrunnban sétálsz a mókusaid között, és azt veszed észre, hogy két nyakig beöltözött didergős alak rénszarvasos füles sapkában szintén mókusokat etet, biztos lehetsz benne, hogy mi vagyunk azok: Mirza és Ká :-) Szeretettel: Mirza
nofertari
Kedves Mirza! Örülök, hogy megérkeztetek, már nagyon vártalak titeket. Nekem Bécs a kiskorom, régen minden nyáron sok időt töltöttem ott. Mostanában egy évben két-három alkalommal elmegyünk a párommal. Főleg a téli időszak az amikor a schönburnnba eljutunk. Ez azért is a kedvenc időtöltésem, mert mindig igyekszek magammal diót vagy mogyorót vinni és etetni a mókusokat. Ezt kifejezetten szeretik. Előfordult velem, hogy hideg mókus pracli pihent a kezemen, miközben nagy büszkén hívta a kartársakat az ingyen nasira. Szóval volt már úgy, hogy 4-5 mókus társaságában tölthettem egy kis időt. Bécs csodás, nagyon sok szép emlékem van róla, bár Budapestnél nem szebb. Még egyszer örülök! Nofi

Magazin