A szabadságunk remekül sikerült, noha nem jártunk tengerparton, sem Erdélyben és az időjárás is borongósra vette a formát. De mit számít mindez, ha két ember szereti egymást, nem igaz? A lényeg amúgy is az volt, hogy együtt legyünk, sokat pihenjünk és egy picit lássunk is a világból.
Az utazás napján a kérdéses kereszteződésben végül Ká és én jobbra fordultunk, és eldöntöttük: a cél Ausztria. Talán meglepőnek tűnik, de sosem jártam a szomszédainknál, csak átutazóban. Persze, sokat hallottam Schönbrunnról, a Stephans Dom-ról és Bécsről (hiszen Ká legjobb barátja hosszú évek óta ott él), és nagyon szerettem volna egyszer megnézni. Az utunk álomszép volt, kékellő hegyek, smaragdzöld ligetek és kristálytiszta patakok között autóztunk.
Bécs egészen más volt, mint ahogy elképzeltem. Annyi indián, afrikai és kínai turista hömpölygött az utcán, hogy távcsővel sem láttam volna igazi "bennszülött", bécsi lakost. Igaz, a város lenyűgöző és sehol nem láttam szemetet, romos házat és koldusokat, nem csoda, hogy így elözönlik a kései nyaralók. Az árakat látva azonban elkerekedett a szemem, hiszen sok helyen olcsóbban kínálták a ruhaféléket, mint itthon, miközben sokszorosát keresik a mi fizetéseinknek. Ká persze csak mosolygott, számára ez nem volt újdonság, hiszen osztrák cégnél dolgozik, így pontosan tudja, merre hány méter.
Schönnbrunn viszonylag közel volt hozzánk, ezért Ká többször is elvitt, hogy a virágokban, a sövényekből vágott utacskákban, a szökőkutakban, a gömb alakúra nyírt bokrokban, a tavakban, kacsákban és a szikrázó napfényben gyönyörködhessek. Csak sétáltunk és beszélgettünk órákon át. Hihetetlen megnyugtató volt az egész, pedig nem is csináltunk semmi különöset. Otthon zaj, kosz és tömeg van, az emberek ingerültek, állandóan csörögnek a telefonok, és senki nem figyel a másikra. Olyan édes volt látni, hogy nyugdíjasok ücsörögtek (kéz a kézben!) a padokon, és sütkéreznek a nyár utolsó (illetve az ősz első) sugaraiban. Komolyan, nagyon helyesek voltak. És jólöltözöttek. Szép frizurával, új cipőben. Úgy látszik, az osztrákok megbecsülik az idősebbeket és nem szúrják ki a szemüket nevetséges nyugdíjakkal, mint itthon.
A kastély is lélegzetelállító volt. Számomra azért is különösen nagy élményt jelentett, mivel lassan 15 éve gyűjtöm a Sisiről megjelent könyveket, így nagyon sokat tudok az életéről. Mégis, beleborzongtam a személyes tárgyai, az íróasztala, a levelei a fésűi láttán. Az egyik szobában volt egy Sisi-méretű baba, amelynek leomló, gesztenyebarna, csigákban tekeredő haja a bokájáig ért, ahogy - a legendák szerint - Erzsébetnek is. Nem csoda, hogy a kor legszebb nőjeként emlegetik a krónikák.
A parkokban azonban a legnagyobb örömöt számomra a csodás színekben pompázó virágok mellett a tucatszám szaladgáló mókusok jelentették. Fotózni szinte lehetetlenség volt őket, olyan gyorsan bukfenceztek egymással a fűben. Mondtam is Ká-nak, hogy elfogadnék egy mókust a házban. Ká erre azt mondta, Gróf Titusz és az ebek bizonyára nagyon megsértődnének. Nnna, igen, ők tényleg ilyenek. És hogy hiányoznak már...
A napok gyorsan peregtek egymás után (nem úgy, mint amikor dolgozni kell), és azon kaptuk magunkat, hogy elérkezett az indulás napja. Fájó szívvel búcsúztunk a takaros utcáktól, parkoktól és Ká barátjától, aki egész idő alatt roppant szórakoztató, kedves és gondos vendéglátónak bizonyult, majd összekaptuk magunkat és elindultunk haza, a kis házba. Otthon óriási volt a boldogság, az ebek ugráltak, Titusz pedig veszettül óbégatott örömében.
Szabadságunk utolsó napján Ká anyukájával együtt ebédre voltunk hivatalosak a szüleimhez, akik a nagybátyám, Lali születésnapját ünnepelték. Anya persze most sem hazudtolta meg magát, eszméletlen ebéddel várta a vendégeket. Előételnek Avokadó krémet készített. Hozzávalók: 3 db avokadó, kb. 4 szál újhagyma (de csak a fehér illetve a világoszöld része!), 1 paradicsom lereszelve, só, bors, tabascó szósz ízlés szerint. Elkészítés: Kettévágjuk az avokádót, kiskanállal kikaparjuk és kidobjuk a magját. Kivájjuk a többi részét, és villával összetörjük. Belereszeljük a paradicsomot, és hozzáadjuk az apróra vágott újhagymát is. (De csak a fehér és a világoszöld részét!) Sóval, borssal, tabasco-szósszal ízesítjük, habverővel krémesre kikeverjük és háromszög alakú paprikás vagy chilis chips-szel tálaljuk.
Az előételt Pulykahúsos zöldségleves követte cérnametélttel. Hozzávalók: 2 db pulyka alsócomb, 1 db hagyma, 2 gerezd fokhagyma, köménymag, só, bors. (+1 db karalábé, 4-5 répa, 2 fehérrépa, 1 kis zellergumó, 2-3 zellerszál, 1/2 csokor petrezselyem egészben, 1/2 hagyma), + 30 dkg brokkoli. Elkészítés: kuktába tesszük a pulykacombot + 1 hagymát + 2 gerezd fokhagymát megsózzuk, borsozzuk, köménymagot szórunk rá, felöntjük 1,5 liter vízzel és 40 perc alatt puhára főzzük. Közben a zárójelben felsoroltakat kevés olajon, egy külön edényben majdnem puhára dinszteljük. Ha elkészült, belekeverjük a kuktába. (a combot célszerű előbb kivenni és apróra vágni róla a húst, és külön tálalni a leveshez). Végül 30 dkg rózsáira szedett mirelit brokkolit teszünk a levesbe, 1-2 evőkanál ételízesítővel, szerecsendióval és borssal ízesítjük.
A leves után Göngyölt pulykamell volt, amit Anya Ká anyukájától tanult. Hozzávalók: 1 kg pulykamell, 20 dkg főtt sonka, Trappista sajt, Edami sajt, mustár, 1 doboz tejföl, só, bors, 1 tojás. Elkészítés: A pulykamellet egy éjszakára tejbe áztatjuk. Felszeleteljük, kiklopfoljuk, besózzuk és 20 percig állni hagyjuk. Megkenjük a szeletek egyik felét mustárral, beleteszünk egy szelet sonkát és egy ujjnyi-rúd sajtot, feltekerjük a húsokat és megtűzzük 1-2 fogpiszkálóval. Kivajazunk egy jénait, beletesszük a húsgöngyölegeket. Meglocsoljuk egy pici olajjal, megszórjuk egy kis borssal és ételízesítővel, és 35-40 percig sütjük. Közben egy tálban összekeverünk 10 dkg reszelt Trappista sajtot, 10 dkg Edami sajtot, 1 tojást és egy pohár tejfölt. Kivesszük a húst a sütőből és a sajtos keverékből kanállal minden egyes húsgöngyöleg tetejére egy kupacot teszünk. Visszatesszük a sütőbe és 20 perc alatt pirosra sütjük az egészet. Rizzsel, vegyes salátával tálaljuk.
Végül az est fénypontja, a Mézes krémes következett, amit Anya olyan istenien tud elkészíteni, mint senki más a világon. Elkészítés: Tészta: 2 tojást elkeverünk 30 dkg porcukorral, hozzáadunk 6 evőkanál tejet, 6 dkg zsírt, 2 teáskanál szódabikarbónát, konyhai robotgéppel kikeverjük, és óvatosan hozzáadagolunk 3 evőkanál mézet. 5 percig főzzük egy nagyobb edényben, majd 70 dkg lisztet keverünk lassan bele. Alaposan összedolgozzuk, kifordítjuk egy deszkára és összegyúrjuk. 4-részre osztjuk a tésztát, téglalapokká nyújtjuk, megszurkáljuk, majd előmelegített sütőben kizsírozott tepsi hátán (!!!) kisütjük a lapokat. Nem elírás, a tepsi hátoldalán kell sütni! 5-6 perc alatt elkészül. Még melegen lecsúsztatjuk a lapokat egy deszkára. (Ha hagyjuk kihűlni, törni fog!)
Krém:
1.) 20 dkg puha vajat 20 dkg cukorral és 1 csomag vaníliás cukorral habosra keverünk egy tálban.
2.) Közben egy lábasban 6 kisebb púpos evőkanál lisztet és 1/2 liter tejet elektromos habverővel csomómentesen elkeverünk, felfőzzük, majd félretesszük és hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, összekeverjük a vajas-cukros masszával kanalanként, és addig keverjük, amíg az egész egy homogén krém nem lesz. Kettéosztjuk a krémet.
Az 1. mézes lapot megkenjük krémmel,
rátesszük a 2. mézes lapot, amit baracklekvárral kenünk meg
rátesszük a 3. mézes lapot, amit megint krémmel kenünk meg
rátesszük a 4. mézes lapot, amit csoki mázzal kenünk meg.
A csoki máz: Egy lábasban elkeverünk 25 dkg cukrot 0,5 dl vízzel és 1,5 evőkanál kakaóval. Simára keverjük, felfőzzük, hozzáadunk 13 dkg hideg vajat és összekeverjük. Kihűtjük annyira, hogy jól kenhető massza legyen, majd a sütemény tetejére terítjük a közepéből kiindulva a szélei felé. Egy napra hűtőbe tesszük, és másnap lehet enni. Szuper finom! :-)
-(1).jpg)
