Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy hiú vagyok. És nő. Tehát egy hiú nő, akinek Ká a múlt héten azt találta mondani, hogy bár sütésben még nem vagyok kimagaslóan jó (???), főzni csillagos százas szinten tudok. (Ez amúgy kedvesemtől a legnagyobb dicséret, amit nagyon szeretek hallani. Nem csillagos ötös vagy tízes, hanem egyből százas. Hát nem remek?)
Szóval a kritikát két dolog miatt kaptam.
1. Ká-nak szűz aszcendense van, ami meglehetősen kritikussá teszi. (Persze, a kritika építi az embert, tehát mélységesen pozitív értelmű dolog).
2. Múlt héten egymás után két horror-kuglófot is sütöttem. Mindkettő ugyanúgy sikerült: a belsejük nyers maradt, a külsejük szénné égett. De annyira, hogy szabályos, szürke füst ömlött ki a sütőből. Hogy mit rontottam el, azóta sem tudom. Tán a recept volt rossz? Vagy az is lehet, hogy túl gyorsan sütöttem? Vagy túl nagy lángon? Nem tudom. Nnna, azért nem tettem le a kuglófokról, csak most egy darabig nem foglalkozom velük, mert haragszom rájuk.
Felpiszkált hiúságom azonban "visszavágóért" kiáltott. Rétest sütök, döntöttem el dacosan, és vettem 2 csomag réteslapot. A szakácskönyvekben olvasható receptek azonban elbizonytalanítottak. Minek nekem nedves konyharuha? Mit hova csöpögtetek? Merre kell hajtani? - morfondíroztam, majd Anyát tárcsáztam, aki mint mindig, most is a segítségemre sietett.
Elmagyarázta, hogy azért kell enyhén nedves konyharuhát tenni a réteslapok alá, mert a tészta hamar kiszárad, és könnyen elszakadhat. Azt is mondta, hogy mindegy ki mit ír, ne 2-3, hanem 4 réteslapot használjak egy tekercs réteshez. Nekiláttam. Először is leterítettem a nedves konyharuhát, és rá egy réteg réteslapot. Egy kis lábasba olajat öntöttem, és egy kenő-ecset segítségével óvatosan megcsepegtettem a lapot olajjal.
Az 1. lapra rátettem a 2. lapot és ugyanúgy megcsepegtettem, mint az elsőt, majd ugyanígy rétegeztem a 3. és a 4. lapot is és azokat is megcsepegtettem egy kis olajjal. A 4. lapot finoman megszórtam zsemlemorzsával. Ez nagyon fontos, ugyanis ez szívja majd fel az alma levét, és így nem fog elázni a tésztám. (nem mértem le a zsemlemorzsát, csak úgy, a kezdők szerencséjével markoltam a zacskóba).
Még a réteslapok megolajozása előtt megmostam, megpucoltam és lereszeltem vagy 1,5 kg savanykás almát. Most szépen megraktam vele a réteslapot. Először félszegen, majd bátran, jól felpúpoztam az egészet. (A tölteléket előzőleg egy tálban 3 részre osztottam, hogy minden rúdba egyenlő mennyiség jusson). Mielőtt a tésztára tettem, jól megnyomkodtam az almát, hogy a felesleges létől megszabaduljak.
A reszelt almát megszórtam cukorral és fahéjjal. Ezt sem mértem le, egyszerűen csak szórtam. (Különben is a cukor mennyisége attól függ, mennyire édes vagy savanyú almát használunk, így szerintem, meghatározhatatlan). Közben arra gondoltam, hogy a kuglóf után ugyan, mi történhet? Végül az egészet meghintettem még egy kevés zsemlemorzsával is, és elegyengettem a tölteléket, hogy mindenhova jusson.
A feltekerésnél örültem, hogy Anyára hallgattam, és végül mégis konyharuhára tettem a réteslapokat, mert különben nem tudom, hogy tudtam volna feltekerni. A konyharuha segítségével azonban gyerekjáték volt az egész.
Megfogtam a konyharuha két szélét, és óvatosan hajtottam egyet a tésztán. Nem szakadtak el a lapok, és a töltelék sem buggyant ki sehol. Nem is hülyeség ez a konyharuha...
Amikor elkészültem a rétes feltekerésével, mindkét végét óvatosan maga alá hajtogattam, hogy sütés közben ne türemkedjen majd ki belőle az almás töltelék.
Az ecsetemmel egy tepsi aljára "felfestettem" a 3 tervezett rétes-rudam helyét, és belefektettem az első majd a második és harmadik rudat. A rétesek végeinél is bekentem a tepsit, hátha odaér majd a tészta sütés közben. Nagyon forró sütőben alig 8-10 perc alatt készre sütöttem az egészet, majd a kihűtöttem, és porcukorral megszórva tálaltam.
Ká el volt ájulva. Tőlem és a rétesemtől. Azt mondta, életében nem evett még ilyen finomat. És hogy mit szólnának a barátai, ha ezt látnák. Kóstolnák? Na nem, nem adna nekik belőle, nevetett, miközben porcukros szájával elégedetten mosolygott felém. Húuh, Mirza, ez valami hihetetlen jó! Visszavonom, a "bár még sütésben nem vagy olyan jó... kezdetű meglátásomat", jó? Szerinted rosszul leszek, ha egy egész rudat felfalok?
Epilógus
Nem tudom, hogy a rétestől, az éjszaka 1/2 1-kor megcsócsált füstölt kolbásztól, a tegnap esti darabolós-gyilkosos filmtől vagy a kialvatlanságtól, de Ká ma reggel nem ment dolgozni. Gyomorrontás? Gyorsan pirítóst és teát készítettem neki, miközben kérdezgettem, mi baja lehet. A rétes nagyon-nagyon finom volt, mondta szemlesütve, és nem hittem a fülemnek. Ugyan 1 rúddal Ká anyukájának ajándékoztunk, és az egyik rúdból én is ettem 2 szeletet, de a többi... eltűnt! Úristen, csak nem faltad fel éjjel a többit, kérdeztem, mire Ká a fejére húzta a paplanját.
