Nem viccelek, a padlón fekszem vizes borogatással a fejemen. Ká pedig fúr, farag, csavaroz és próbál lelket önteni belém. Sosem gondoltam, hogy ilyen rettenetes közérzetet okoz a migrén. Lüktet a bal szemem és a fejem, gyengének érzem magam és képtelen vagyok írni vagy olvasni, annyira megterheli a szemem.
A múlt héten kezdődött. Ültem a monitorom előtt, és arra lettem figyelmes, hogy nem látom a szavak közepét. Apró fénypontok táncoltak előttem, mintha csak a napba néztem volna. Szédülni kezdtem, ezért a mosdóba indultam, hogy megmossam az arcom. Felálltam, de már alig láttam, a látóterem mintha megtört volna. Elgyengültek a lábaim, nem is emlékszem, hogy tudtam letántorogni a lépcsőn. Szerencsére Ká értem jött és gondoskodásába vett. Belém itatott vagy egy liter vizet, kaptam egy fájdalomcsillapítót, majd meg sem álltunk a szemészetig. Útközben elmúlt a furcsa látótér-zavar, helyébe éles fejfájás, fényérzékenység és szorongás lépett. Nem emlékszem, hogy valaha ilyen rosszul lettem volna...
Látótérkieséses migrén - szólt a diagnózis. - Ilyen melegben minden második ember hasonló vagy sokkal rosszabb panaszokkal fordul hozzánk - mondta a doktornő, és megnyugtatott. Nincs szervi bajom, ez sajnos a frontokkal, a kimerültséggel, a kevés folyadékfogyasztással és a stresszel jár. Magnézium, B6 vitamin, az egészséges élet és a sok pihenés az ellenszere. Hmmm... kikészültem?
Kimentünk a kis házba, Ká egy szivacsot terített a földre, s én ráfeküdtem. Percek alatt elnyomott az álom. Nem sokkal később arra ébredtem, hogy valami csiklandozza a tenyeremet. Titusz szőrös kis feje volt az. Amíg aludtam, Grófúr körbe-körbejárt, majd leheveredett mellém, s kis fejét a tenyerembe hajtva álomba szenderedett. Sok embertől hallottam már, hogy a macska megérzi, ha az ember rosszul van, és megpróbálja meggyógyítani. Hát nem egy tündér?
Közben Ká a szekrények összeállításával foglalatoskodott. Kipp-kopp, kipp-kopp, csak ennyit hallottam, amikor elaludtam és arra gondoltam, milyen jó, hogy mellettem van.
Amikor felébredtem, csend volt. Ká mosolyogva ült mellettünk, fényképezőgéppel a kezében.
- Olyan édesen aludtatok, hogy nem tudtam megállni, hogy ne fotózzalak le. Közben persze megépítettem ezt-azt - folytatta leplezetlen büszkeséggel és a háta mögé sandított, ahol készen álldogált a ruhásszekrényünk és a cipősszekrényünk.
Végre. Végre! Véééééégre!
Hazafelé hangosan korgott a gyomrunk, hiszen dél óta nem ettünk. (ühüm, pont ezt nem szabad csinálni a migréneseknek!)
Ká anyukája Zöldborsó levessel és Hortobágyi húsos palacsintával várt minket. Olyan finom volt, hogy szinte egészben nyeltük le a falatokat. Utóbbi receptjét mindenesetre megszereztem, mondván, migrén-mentes időszakban jól jöhet még.
A Hortobágyi húsos palacsinta hozzávalói: 40 dkg csirkemell, 1 hagyma, 1 paprika, 1 paradicsom, olaj, 1 kávéskanál pirospaprika,
10-15 dkg liszt, 3 tojás, 4 dl tej, 5 dl tejföl
Elkészítés: A húst és a zöldségeket megmossuk, és felaprítjuk. A hagymát megdinszteljük, rátesszük a húst és megpirítjuk. Lehúzzuk az edényt a gázról, megszórjuk a húst pirospaprikával, rátesszük a zöldségeket, megsózzuk és jól összekeverjük. Fedő alatt legalább fél órán át főzzük, közben elkészítjük a palacsintákat (liszt+ tojás+ só+tej+pici olaj). A elkészült húst ledaráljuk, a levébe pedig tejfölt keverünk és kicsit megrottyantjuk, majd a húshoz adjuk, amiből így egy krémes massza lesz. A palacsintákat megtöltjük a hús-krémmel, összehajtogatjuk, tepsibe tesszük, megöntözzük a maradék lével és tejföllel, majd ropogósra sütjük.
.jpg)
.jpg)
