Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

2005. június 13. Spárgaleves és túrós süti

Ká igazi gourmand - akárcsak a macskája. Reggelente előszeretettel csemegézik édeset: kalácsot, kuglófot vagy gyümölcskenyeret, amit egyébként Titusz is nagyon szeret. Persze, jó ideje én sütöm mindezeket - s úgy döntöttem, ideje frissíteni.

Különleges édességgel szerettem volna előrukkolni, ami  nem túl édes vagy nehéz reggelire. A recept azért tetszett meg, mert gyors összeállítással és hibátlan végeredménnyel kecsegtetett, azaz, egyenesen nekem találták ki. Mindenesetre korábban keltem, és kinyitottam a "kantint" (a konyhát). Ká-t gyakran szórakoztatom a kantin nyitvatartásával, ami egyfajta motiváló erőt jelent a reggeli ébredéséhez. 1/2 8-kor ugyanis kezeimmel a szám előtt hangosbemondót formálva beszólok a szobába. "Figyelem, figyelem, a kantin 8 órakor bezár. Kérjük vendégeinket, fáradjanak a reggeliztető helyiségbe, különben hoppon maradnak." Persze Ká VIP vendég, így ha fél zokniban, félálomban 8 előtt 5 perccel botorkál elő, a kantin természetesen megvárja őt. Mondjuk azért néha beijesztek, elrejtem a gondosan elkészített reggelijét, és azt kiabálom: " Mr. Ká, sajnos elkésett, a kantin bezárt. FINISH" (tavaly egy görög szállodában ezzel a szöveggel fogadtak minket az első reggelen, amikor 1/2 11-kor megérkeztünk az étkezőbe. A poén az volt, hogy csak reggelire voltunk befizetve...)

A Lusta túrós összeállítása talán még 5 perc sem volt. Fogtam egy tálat, és összekevertem benne 1 bögre réteslisztet, 1 bögre cukrot és 1 csomag sütőport. Egy kerek, kerámia sütőformát kikentem vajjal, majd az előbbi keverékből beleszórtam 1 bögrényivel. Rámorzsoltam 1/2 kg túrót, néhány kanál baracklekvárt és megszórtam egy marék mazsolával, végül pedig a maradék lisztes-cukros keverékkel. Egy edényben összekevertem 2 dl tejet és 3 tojást, majd a sütemény tetejére öntöttem (vigyázva, hogy mindenhol ellepje), majd néhány vajdarabot szórtam az egészre és aranybarnára sütöttem.  

A süti minden képzeletet fölülmúlt, a túró nem száradt ki, s a lekvárral, mazsolával és a tojásos keverékkel eszméletlen pikáns ízt adott. Ká a kantinban ücsörgött és elégedetten nyammogott.
- Hmm...hmmm...nagyon finom. Ilyen legyen máskor is! 

Mosogatás közben azon morfondíroztam, hogy mostanában egyre több sütit sütök, ami jó, mert sikerélményeim vannak, de rossz is, mert ebben a tempóban Ká és én Barba papává és Barba mamává válunk. Ezért úgy döntöttem (ha már reggelire úgyis édeset ettünk), vacsorára elég lesz, ha valami könnyű zöldséglevest főzök. A zöldséges szerencsére épp a házunkkal szemben van, ezért letrappoltam, hogy valami friss zöldet vegyek. Spárga(leves) mellett döntöttem, mert nagyon zsengének nézett ki. Megtisztítottam (csak ez több időmet vett el, mint az egész sütisütés!), és feldaraboltam, majd egy fazékba szórtam, felkarikáztam mellé 2 szál répát, és felöntöttem vízzel. Ételízesítővel, sóval, borssal ízesítettem, majd 15 perc alatt puhára főztem a spárgát. Közben lisztből, vízből és tojásból galuskatésztát készítettem, amit beleszaggattam a levesbe, s amikor a kis golyócskák feljöttek a felszínre, megszórtam az egészet egy marék apróra vágott petrezselyemmel.

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>> 

Ezek is érdekelhetnek

Friss

Friss