2005. dec. 9. A Négylapos káposztás pogácsa és az Őrangyalok

Apukámat Miklósnak hívják, így nálunk december hatodika dupla ünnep. Ilyenkor Anya vadast vagy szrapacskát főz, desszertnek pedig puncstortát készít. Idén azonban minden másképp alakult, mivel Anya megbetegedett, és az ágyat nyomta egy hétig, Apa pedig nem tud főzni. Na jó, lecsót, pirítóst és lekváros kekszet tud, de az azért mégsem ünnepi lakoma, nem?

A kantin azonban előrelátó volt, így előző este felvette mindenlátó szemüvegét, és fejest ugrott az egyre vészesebb mértékben szaporodó szakácskönyv-tengerébe. Végül hosszas keresgélés után rábukkantam valamire, aminek a puszta gondolatától is összefutott a számban a nyál. Arra gondoltam, meglepem Apát valami izgalmas káposztás süteménnyel. Gyerekkora óta a káposztás kapusnyik a kedvence, így a Négylapos káposztás pogácsa ígéretes választásnak tűnt.

Előtte azonban gyorsan összedobtam egy jó kis Téli levest, hogy ne csak a pogácsával lakjunk jól. Hozzávalók: 1 hagyma, 3 kisebb burgonya, 2 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 bögre mirelit zöldborsó, 1 bögre pici csavart orsótészta, 2 pár virsli, olaj, só, bors, 1 erőleveskocka, ételízesítő, pici sáfrány, víz. A tetejére: apróra vágott petrezselyem és 2 főtt tojás gerezdekre vágva.
Elkészítés: A zöldségeket megmossuk és megtisztítjuk. A hagymát és a burgonyát kockára, a répákat karikákra vágjuk. Egy lábasban kevés olajon üvegesre pirítjuk a hagymát, majd rászórjuk a burgonyát, a sárgarépát és a fehérrépát. 4-5 percig folyamatos kevergetés mellett pirítjuk a zöldségeket, majd felöntjük vízzel. Beleteszünk 1 erőleveskockát, megsózzuk, megborsozzuk, beleszórunk egy kis sáfrányt, és ha szükséges, kevés ételízesítőt. Amikor a burgonya már majdnem kész, beleszórjuk a mirelit zöldborsót és a csavaros levestésztát. Mire a tészta és a virsli megpuhul, a levesünk el is készül. Megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel, és csónakokra vágott főtt tojással forrón tálaljuk.

A leves után nekiálltam a Négylapos káposztás pogácsa elkészítésének. Hozzávalók a töltelékhez: 1/2 kg káposzta, olaj, só, cukor. A tésztához: 25 dkg liszt, 10 dkg margarin, 2 dkg élesztő, 2 dl tejföl, 1 dl tej, 2 tojás sárgája. A kenéshez: 2 tojásfehérje felverve
Elkészítés:
1.) A tészta hozzávalóit a kenyérsütő gépbe tettem, és "Teig" programra állítottam, ami megdagasztja és megkeleszti a tésztát. Természetesen hagyományos módon is össze lehet gyúrni a tésztát!
2.) Megmostam, és lereszeltem a káposztát, majd besóztam, és 30 percig állni hagytam.
3.) Kevés (3-4 evőkanál) olajat forrósítottam egy edényben, majd rászórtam 2 evőkanál cukrot és karamellizáltam.
4.) A karamellizált cukorra kinyomkodás nélkül rátettem a besózott káposztát, majd megborsoztam, és drapp színűre pirítottam.
5.) Kis idő múlva lejárt a kenyérsütőgép programja, és lisztezett deszkára borítottam a tésztát. Pontosabban kiloccsantottam, mert annyira folyt, hogy tésztának nem is nevezném. Nagyon méregbe jöttem, első indulatomban arra gondoltam, hogy kidobom az egészet. Aztán eszembe jutott Apa, és a névnapja... Felvettem a kesztyűt, és úgy döntöttem, csakazértis megsütöm azt a pogácsát!
6.) A folyékony masszához hozzáadtam egy nagy bögre lisztet, és magamban mormogva gyúrni kezdtem. Továbbra is folyt, ragadt és nyúlt. Tiszta ideg lettem. Újabb bögre lisztet öntöttem hozzá, miközben hangosan dohogtam. Vajon a könyv írójának nem tűnt fel, hogy sokkal több liszt kell bele, mint amennyit ideírt?
7. Végül annyi lisztet adtam a tésztához, hogy gyúrható állagú lett. Kinyújtottam, és a teljes felületét megkentem a káposztás töltelékkel.
8.) A tésztát félbehajtottam, majd még egyszer félbehajtottam. Késsel hosszában és keresztben is becsíkoztam a tésztát (helyenként kilátszott a káposztás töltelék), és közepes kiszúróval kiszaggattam a pogácsákat.
9.) Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam a pogácsákat, megkentem őket felvert tojásfehérjével, és előmelegített sütőben, kis lángon (mondjuk nekem nagyon éget a sütőm), szóval kb. 200 fokon aranybarnára sütöttem őket. Kb. 25-30 perc alatt sültek meg.

10.) A tésztamaradványokat (amik a kiszúrás után maradtak) összegyúrtam, hozzáadtam még egy kis lisztet (mert a káposztás tölteléktől picit ragacsos lett), kinyújtottam, megcsíkoztam, kiszúrtam, és az előző adaghoz hasonlóan kisütöttem. Picit hamarabb lettek kész, mint a négylaposak, de addigra már sokkal jobban átmelegedett a sütő. Így egyszerre 2 adag pogácsát sütöttem: 4-laposat és káposztás tésztájút.

Másnap a szüleimnél nagy volt az izgalom. Zsigmond és Árpi izgatottan járkáltak fel s alá, a Mikulásra várva. Ká azt mondta nekik, hogy a Mikulás valószínűleg a kisszobába fog bemászni, és csendben kell várni, nehogy a szánhúzó rénszarvasok megijedjenek. A két kisfiú kipirosodott arccal várakozott, miközben felköszöntöttük Apát. Háromféle mézet kapott tőlünk (az egyik mindenféle csonthéjas gyümölccsel volt tele), és egy mogyorószínű galléros kardigánt a hidegebb napokra. Aztán hirtelen előcibáltam a dobozaimat és a kezébe nyomtam a különleges 4-lapos pogácsákat. Nem nagyon kellett kínálgatni, mindenki megkóstolta, és Apa (aki sosem volt a dicséretek embere) azt mondta, hmmm, ilyen finomat még nem ettem!

Apa is készült valamivel: különféle aszalt, cukrozott gyümölcsöket és különleges töltött süteményeket vásárolt nekünk. Vörös áfonya, aszalt szilva, ananász, sárgabarack, és meggyszemek terültek szét a tányéron a mákos, diós és mindenféle magokkal díszített sütemények előtt. Igazán különleges, egzotikus ízük volt, még sosem ettem ilyeneket. Lám-lám, mit sem számít, ha valaki nem tud főzni! :o) 

Persze a gyerekek nem tudták igazán átélni az ünnepséget. Egyre csak az ajtó előtt settenkedtek, és folyamatosan azt kérdezték, mikor jön hozzájuk a Mikulás. És egyszer csak elérkezett a várva-várt pillanat, az ajtó kinyílt. Megható volt látni a gyerekek tágra nyílt, hatalmas kék szemeit, amint bekukucskáltak a folyosóról, és a gyönyörű mosolyukat, amint meglátták az ágyra helyezett apró csomagokat, és a 2 kis őrangyalt, akik minden valószínűséggel hozzájuk jöttek.

Óvatosan nézegették a kövér, bizonyára sok-sok finomsággal teli, aranymintás, piros vászonzsákokat, és finoman forgatták kis kezeikben a romantikus brokátruhába és virágos sapkába bújtatott babaarcú angyalokat. Egészen belefeledkeztek a kis zsákok tartalmába, és a Mikulás adta ajándékok varázsába. Látszott rajtuk, hogy lassan megnyugodtak. A Mikulás idén sem feledkezett meg rólunk.

Emlékszem, nekem annak idején az óvodában azt mondták, hogy nincs is Mikulás. Sem rénszarvasok, se szán, se csomag, se száncsengő. Egy világ omlott össze bennem. Zokogva mentem haza, és elmeséltem a szüleimnek, hogy mit mondtak a többiek. Apa és Anya azonban még csak fel sem zaklatódtak a hallottakon. Megsimogattak, és azt mondták, lehet, hogy másokhoz nem megy, azonban hozzánk minden évben benéz az ősz, öreg Mikulás.

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>