Valójában minden hétvégén sokat haladunk, de sosem eleget. A paradicsompalánták például úgy nekilódultak, hogy nem győzzük enni: levesbe, lecsóba, szendvicsre, pizzára. És szedni kell állandóan, különben leesik a földre, és elrohad. A patisszonunkból azóta valóságos erdő lett, így könnyen megeshet, hogy Ká és én hamarosan számháborúzni fogunk alatta...
Egyetlen furcsa momentumot véltünk csupán felfedezni, amióta itt lakunk: mindenki mindent tud rólunk, holott az utcán alig látunk embert... Nnna, akkor hogy is van ez?
És még nem is volt nálunk a bőbeszédű barátnőm, aki a se-veled-se-nélküled pasijáról csak ordítva tud beszélni, vagy Ká (nemnormális)barátja, aki rögeszmésen beszámol nekünk az aktuális hülyeségieről (pl. hogyan barnítsuk az arcunkat krémmel miközben a testünk fehér marad, Ká miért nem festi be az őszülő borostáját feketére, miért ronda-lila a fürdőszobánk, miért nem gazdaságos egy nővel együtt élni, stb.)- mintha ez bárkit is érdekelne. Öööö, és lássuk be, a többiek sem egyszerű fazonok... hogy fogunk így beilleszkedni? :-)
Az ebédünket ezúttal Ká anyukája készítette. Elsőként bablevest ettünk. Hozzávalók: 20 dkg mirelit fejteni való bab, 20 dkg mirelit zöldbab, 4 db répa, 1 db hagyma, 1 doboz tejföl, 2 db húsleveskocka, só, bors, petrezselyem, kevés olaj, (a galuskához liszt+víz+tojássárga+só)
Elkészítés: Kevés olajon megpároljuk az apróra vágott hagymát, majd hozzáadjuk a babokat és a sárgarépát. Felöntjük 1 liter vízzel, beleteszünk 2 húsleves kockát és mindent puhára főzünk. Közben elkészítjük a galuskát és mielőtt kész lenne a leves, a forró lébe szaggatjuk egy teáskanállal. Kevés tejfölt keverünk bele, és petrezselyemmel megszórva tálaljuk.
A leves után aszalt szilvával töltött fasírtot ettünk, ami első hallásra kissé bizarrnak tűnt. Az az igazság, hogy nem szeretem a gyümölcsös húsokat. A hús legyen sós, a gyümölcs pedig édes, nem? Persze, udvarias gyerek vagyok, ezért bizalommal haraptam bele az egyébként teljesen "átlagosnak" tűnő fasírtba, és meglepetten tapasztaltam, hogy ez valami hihetetlen jó! Legközelebb kipróbálom - pláne, hogy ez Ká egyik kedvenc étele (plusz a csalamádéval töltött fasírt).
Végül könnyű túrófánk következett házi baracklekvárral, amit Ká anyukája még idén tett el. A fánk hozzávalói: 22 dkg liszt, 1 kávéskanál sütőpor, 1 csomag túró, 1 doboz tejföl, 3 tojás, só
Elkészítés: Mindent összekeverünk, majd fánkokat formázunk és forró olajban kisütjük. Gyorsan kész van, és nagggyon finom!
Az ebéd végeztével visszatértünk a kertbe. Már vagy 20 perce ügyködtem a veteményesben, amikor apró "betolakodókra" lettem figyelmes. Kismacskák kergetőztek a palántáink között, majd hirtelen eltűntek a drótkerítés mögött. Ká-ért rohantam, hogy ő is megnézhesse a kis jószágokat. Persze, Ká nem volt elájulva tőlük. Gróf Titusszal együtt unottan végigmérték a csöpp szőrgolyókat, majd méltóságteljesen távoztak a kertészetből. Férfinépség...
Estére rendesen kimerültünk, és nyakig szutykosak lettünk. Gyors zuhanyzás, átöltözés és vacsora következett. (Érdekes, de újabban olyan szép, pirospozsgás az arcunk, mint a bajor tehenészlányoknak - tán a vidéki levegő teszi?). Sajtos-hagymás-kukoricás tésztát készítettem. Megfőztem egy fél doboz színes pennét, majd összekevertem egy kis doboz kockára vágott feta sajttal, egy kis doboz kukoricával és egy csomag karikára vágott újhagymával. Bazsalikommal ízesítettem, és végül 4 perces (majdnem lágy) tojásszeletekkel díszítettem. Méltán belefért az egyszerű, de nagyszerű ételek sorába!
.jpg)
.jpg)
